Mai szakasz: Jób 19

Jób visszakérdez barátaitól, meddig fogják még szavaikkal ostromolni őt. (2. vers) Már tízszer megalázták (3. vers). Jób állítja, hogy semmi rosszat sem tett (4. vers), viszont szeretné, ha a barátai is megértenék, hogy amit ő megtapasztal, az nem más, mint egy – Isten által Jób számára kikövezett –, szent út (6. vers). Isten Lucifert teremtette meg, a hajnal fiát, nem pedig sátánt. Mivel Jóbnak kiváló kapcsolata van Istennel, ezért segítségül hívja Őt a rossz, az „erőszak” ellen, amitől szenved, de nem kap választ (7. vers).

Az igaz, hogy Isten megengedett néhány dolgot Jób ellen, mivel Isten őt választotta ki példaként az el nem bukott világok számára. Eltorlaszolta Jób útjait, így ő nem tudott rajtuk végigmenni; sötétbe borította ösvényét; megfosztotta becsületétől; leemelte a koronát a fejéről; tönkretette őt mindenhol; gyökerestül kitépte reményét, mint valami fát (8-10. versek). Jób úgy érzi, hogy Isten felerősítette haragját ellene és ellenségként tekint reá (11. vers). Valójában Isten ellensége csakis sátán, és ha Isten ellenségként tekintene Jóbra, az felvetne néhány problémát.

Sátán ki is használta Isten engedélyét, és angyalai hatalmas seregként indultak meg Jób ellen (12. vers). Még kedves és közeli barátai is ellene fordultak: a testvére eltávolodott tőle, a barátai elidegenedtek, a rokonai elfutottak előle, más barátai megfeledkeztek róla. Háznépe idegenként nézett reá, a szolgái megtagadták őt, felesége idegenkedett a lélegzetvételétől is, a fiatalok megvetették, és kibeszélték a háta mögött. A közeli barátai elkerülték, akik korábban szerették, ellene fordultak (13-19. versek). De vannak fizikai következmények is: nagyon lesoványodott, és a haláltól is csak az ínyének húsa miatt menekült meg (20. vers). Szó szerinti fordítás szerint „a csontja belevág a bőrébe és húsába”, ami egy olyan fizikai problémát ír le, ami mélyebb, mint ami a felszínen látszik. Ha a csont látszódik a bőrén keresztül, akkor nagyon-nagyon sovány. Szánalomért könyörög a barátaitól, mivel a dolgok helyes értelmezése az, hogy „Isten keze érintett engem” (21. vers). „Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?” (22. vers).

Később Jób azt kívánja, bárcsak feljegyeznék szavait egy könyvbe, de azok a mennyeieti feljegyzésekben vannak benne! (23. vers). Biztonságosan kellene vassal bevésni őket egy sziklába, hogy örökre megmaradjanak. Az örök Kőszikla kezében vannak örökké, és ezek a kezek át lettek szegezve vas szegekkel! (24. vers). „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll” (25. vers). Milyen szilárd a feltámadásba vetett hite! És a feltámadás után, a bőrében, abban a bőrében, amit sátán kelésessé tett és lefosztott „testemben látom meg az Istent” (26. vers, új prot. ford.). Jób mondja, hogy magának látja meg Istent (27. vers). A szemei Istent fogják látni, és nem egy idegent.

Jób emberközpontú filozófus barátainak félre kellene tenniük hamis elméleteiket, és „féljetek a fegyvertől” Isten büntetésétől, „mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés” (29. vers) mert a hamisságot kiértékelik a vizsgálati ítéletnél.

Szerető Istenünk, mi tudjuk, hogy a mi Megváltónk él, ez éltet Téged is bennünk, kérünk tarts meg minket a kezeidbe írva. Ments meg minket és szeretteinket a „gonosz haragjában kardjától”.

 Ámen

Koot van Wyk

Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid

Józsué 8

Isten természetéhez hozzátartózik az, hogy népének egy második esélyt ad. És egy harmadikat. És egy negyediket. De engedelmességet is vár. Kegyelme jogosan várja, hogy alárendeljük magunkat személyes és közösségi életünkre vonatkozó tervének.

Azért engedelmeskedünk, mert Ő kiterjesztette ránk kegyelmét. Örömteli engedelmesség által tiszteljük akaratát, mert megértettük, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra a jelenben és a jövőben. Istennek hosszú távú terve van mindnyájunkkal: családunkkal és gyülekezetünkkel egyaránt, és be is fogja váltani, ha hit és engedelmesség által együttműködünk Vele   

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference