Mai szakasz: Jób 21

Jób ugyanúgy válaszolt Cófárnak mint Bildádnak: „Isten a gonoszokat a veszedelem napjáig megkíméli, s haragja napjára tartja fenn?” (30. vers - ERV-HU). Ez volt a vita fő tárgya Jób és barátai között. Jób tartotta magát a témához, amelyben a gonoszok végső sorsát hasonlította össze az ő jelenlegi helyzetével. Azt mondta a barátainak, hogy figyeljenek rá, és nézzenek a szemébe: „Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra" (5. vers). „Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?” (4. vers). Barátai emberségesek voltak, de helytelenül gondolkodtak. Jób azt akarta, hogy „tegyék kezüket a szájukra”.

Jób, súlyos betegsége közepette, azt kérdezte, miért van az, hogy a gonoszoknak jól megy a soruk, miközben a hűségesek szenvednek. „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?” (7. vers). Jób gazdag volt, ugyanakkor hűséges is. Nem úgy tette fel ezt a kérdést, mintha nem tudta volna a választ. Szavaiból kiviláglik, hogy ismerte a választ: „Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet." (6. vers). Ez a mondat Jób reakcióját írja le, amikor a gonoszok veszendőségére gondolt. Ezután Jób a gonoszok sikereit vette sorra: „Szemük láttára nőnek fel gyermekeik, meglátják felcseperedni unokáikat is” (8. vers – ERV-HU); „Házukban békesség van, rettegés nélkül" van (9. vers – új prot. ford.); „Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak, teheneik erős borjakat ellenek” (10. vers – ERV-HU); „Gyermekeik előttük játszanak, ugrándoznak, mint a bárányok” (11. vers – ERV-HU); „Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.” (12. vers).

A gonoszok „jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba"(13. vers), „noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!” (14. vers), és az gondolják, hogy „micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?” (15. vers). Ugyanakkor teljesen tisztában volt azzal, hogy „jólétük nincs a kezükben" ezért „a bűnös tanácsoktól távol tartom magam!" (16. vers). Jób szenvedések közepette élte az életét, miközben az istentelenek sikereit láthatta maga körül, de tudta, hogy ez egyszer véget fog érni. Jób feltette a „meddig még” kérdést. Több ilyen kérdést találunk a Bibliában, pl. Ézs 6:11; Ézs 10:24; Hab 1:2; Jóel, és Lk 16:16-ban.

Istennek van terve a késedelemre. Jézus eljövetelének ideje nincs pontosan kijelentve, ugyanakkor nem tudjuk késleltetni, vagy siettetni, ahogyan azt néhány teológus gondolja. Ellen White így ír: „A hosszú éjszaka homálya próbára tesz bennünket, de a hajnal érkeztének késedelme kegyelem, mert ha a Mester eljönne, sokakat készületlenül találna” (Testimonies, 2. kötet, 194. oldal - 1868). A késedelem gondolata része a maradék teológiájának, és olyan fontos tanításokkal együtt jelenik meg, mint az advent, a váradalom, és a kegyelem teológiája. Amikor Jób azt kérdezte, hogy „meddig még”, akkor tudta, hogy „kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket” (17. vers – új prot. ford.) és „olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el." (18. vers). Békességük nincs a saját kezükben, és idejük rövidre lesz vágva. 

A gonoszok csak arra törekszenek, hogy pénzt keressenek, házakat vásároljanak, hogy gyermekeik jól éljenek, de napjaik meg vannak számlálva. Nem élnek örökké, Isten tarja kezében a dolgok menetét (22. vers). „Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan”(23. vers), „Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval” (25. vers), mégis „együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (26. vers).

 
A 27. versben Jób így panaszkodik: „jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem”. Úgy tűnik, hogy önkényesen jelölnek meg egyes embereket, a „főembereket”, jónak, míg másokat, a „bűnösöket”, pedig rossznak (28. vers). De ahogyan Isten cselekszik majd a vég idején, az bizonyos, és senki sem tud változtatni rajta (31. vers). Jób így fejezi be barátaihoz intézett szavait: „Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad” (34. vers).

Drága Istenünk!

Ha álmokat kergetünk, akkor végül csak egy sírhely lesz életünk végállomása, felhalmozott javaink mellett. Még ha az egész világot megnyernénk is, de lelkünkben kárt vallva végül elveszítjük üdvösségünket, akkor elfecséreljük az egész életünket.  Add meg, hogy egyedül csak rád figyeljünk, drága Urunk! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Liebhardt László

Józsué 10

Annak ellenére, hogy Izrael gyermekei nem egyeztettek Istenükkel, mielőtt szövetségre léptek volna Gibeon lakosaival, Ő később mégis fölhasználta ezt az átgondolatlan döntést, hogy nagy győzelmeket vigyen véghez. A Gibeonnal fennálló szövetség számos további városállam legyőzéséhez vezetett.

Mi is gyakran hozunk nem túl bölcs döntéseket az életünkben, amik végül szerencsés kimenetelűnek bizonyulnak. Ezen következmények azonban nem a bennünk lévő bölcsességből erednek, hanem sokkal inkább Isten mindenható erejéből, ami a bolondságunkat is az Ő nevét dicsőítő eredményekké változtatja. Ez lehet egy kapcsolat, amibe imádság nélkül vágtunk bele, vagy egy elfogadott állásajánlat, ami nem egyezett Isten akaratával. Mindegy, miről is van szó; Isten – az Ő tervében eredetileg nem szereplő kihívások ellenére –  gondoskodik arról, hogy végül elnyerje az Őt megillető dicsőséget.

Willie Edward Hucks II

Associate Ministerial Secretary

General Conference

Fordította Kóczián Károly