Mai szakasz: Jób 15

Elifáz "légből kapott, szeles tudománynak" tartja Jób válaszait (2. vers), mert azok ütköznek saját tapasztalataival. Elifáz az élet bizonyított tényeire alapozza tudását. Jób beszédét "haszontalan, semmit érő szavaknak" nevezi. Elifáz szerint a válaszokat a lét korlátain belül kell megtalálni, Jób tehát semmibe veszi a hagyomány tiszteletét (4. vers). Elifáz hite szerint ha az ember jó, akkor Isten megáldja, ha pedig rossz, akkor megbünteti. Mivel Jóbbal szörnyű dolgok történtek, szíve bizonyára gonoszsággal és csalárdsággal telt (5. vers).

Elifáz szerint az emberiség gazdag hagyományait tiszteletben kell tartani. (7. vers). Nem Jób volt az első ember, aki a Földre született, és nem teremtetett korábban, mint ahogy a hegyek lettek. Ezért hát figyelnie kell a többségre, és nem szabad a bölcsességet magának tulajdonítania (8. vers). Az emberiség egyetemes tapasztalata magyarázatot ad Jób helyzetére (9. vers). "Mit tudsz te, amit mi nem tudunk?" - teszi fel a kérdést Elifáz. Tudásunk nem egy ember tapasztalatán alapul, hanem Jób atyjánál is korábban élt idősek tapasztalatain.

Elifáz azonban nem érti azt, hogy ha valaki kapcsolatban van Istennel, és beilleszkedik az Ő terveibe, az az ember szöges ellentétben áll azzal, aki csak a földi gondolkodásra hagyatkozik. A keresztény gondolkodók helyesen állapították meg, hogy ha valaki eltekint a Bibliától, akkor hirtelen lecsökken azon források száma, amikre hivatkozhat. Jób megkérdezi barátait, miért "villognak szemeik", amikor úgy érzik, csapdába csalták őt kérdéseikkel és válaszaikkal (12. vers).

Senki sem állíthatja magáról e Földön, hogy tiszta - mondja Elifáz. "Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?" (14. vers). Krisztus azonban igaz volt. Ő a mi igazságunk, s ezt Jób megtapasztalta, Elifáz pedig nem. Elifáz bizonyos értelemben Lucifer szószólója, amikor azt állítja, hogy Isten nem bízik senkiben (15-16. vers). Lucifer is ezt hangoztatta a Mennyben, lázadása idején. Elifáz második vádja Isten ellen így hangzik: "a menny sem elég tiszta szemében" (16. vers - új prot. ford.) Ez teljes ellentétben áll Mózes első könyvének első két fejezetével, viszont sokkal inkább egybecseng a 3. fejezet tartalmával és a kígyó szavaival.

Elifáz hivatkozási alapja a hagyományok kerete (17-19. vers). A gonosz ember osztályrésze a kudarc és a szenvedés (ezzel Jóbra utal): "A bűnös minden nap gyötrődik" (20. vers - új prot. ford.). "A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!" (21. vers). Sorsuk a kard, és kenyér nélkül éheznek (22-23. vers). Elifáz Isten-képe szerint a Mindenható csakis büntetéssel avatkozik bele a világ történéseibe. Kínt és szenvedést küld, hogy megrettentse a gonoszokat. Az ember hősként akar szembeszegülni Istennel, ám gondatlan életmódjával csak még inkább sokasítja bűnei súlyát (25-27. vers). A városokat lerombolják, mind romhalmazzá válik. A gonoszok nem lesznek gazdagok, mégsem fordulnak el a sötétségtől. Szenvednek, és mindent elveszítenek. Elifáz szerint Jób is közéjük tartozik (30-33. vers).  

Drága Istenünk! Segíts nekünk, hogy ne arra nézzünk, ami bennünket körülvesz, hanem a Menny felé, ahonnan a segítség érkezik. Rejts el bennünket emlékezetedben és szívedben, mielőtt bármiféle szenvedés bekövetkezne életünkben! Ámen!

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Józsué 4

Mindannyiunknak szüksége van egy Gilgálra. Sőt, újra meg újra szükségünk van olyan helyekre az életünkben, ahol emlékeztetőket helyezünk el, és megállunk, hogy azon gondolkodjunk, mit tett Isten értünk a múltban, hogyan szabadított ki bennünket a különböző megpróbáltatásokból, nehézségekből és bajokból.

Ezek a "Gilgálok" legalább két célt szolgálnak: (1) Amikor megkísértetünk, hogy megkérdezzük, hol van az Isten, vagy amikor olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket nem tudunk kezelni, akkor visszaemlékezhetünk arra, mit tett Ő a múltban, és bizalommal nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy ismét meg tud és meg is fog áldani; és (2) ezek az emlékeztetők bizonyságul szolgálnak másoknak, akik saját kihívásaikkal néznek szembe. Őket is bátoríthatja az a tudat, hogy az az Isten, Aki bennünket megáldott, kész arra, hogy őket is megáldja a maga különleges módján.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference