2013. július 26., péntek

Mai szakasz: Jób 30

Ebben a fejezetben többet megtudhatunk Jóbról. Igen, az ifjabb generáció tagjai kinevetik őt most a betegsége idején. Nincsen bennük semmi tisztelet az idősebbek iránt, és úgy viselkednek, mint a juhászkutyák. Jób nem sokra becsüli a szüleiket (1. vers).  Jób nem ártott ezeknek a képesítés nélküli fiatal munkásoknak, sőt mivel jövedelemre volt szükségük, munkát adott nekik és szüleiknek. Ám ezeknek a munkásoknak a gyermekei gyűlölték Jóbot, amiért szüleiknek kietlen helyen kellett dolgozniuk. Dávid király is éjjel-nappal juhokat őrzött fiatalkorában, tehát semmi gond nincs ezzel a munkakörrel. A második vers szerint Jóbnak erős izomzatú emberekre volt szüksége, a gyenge karúakkal nem tudott mit kezdeni. Munkásokra volt szüksége, akik segítenek neki sok báránya gondozásában, de ezeknek az embereknek igen zűrös volt az életmódjuk.

Jób jobban bánt szolgálóival, mint az akkoriban megszokott volt.   Azért járt el így, mert hívő ember volt és útjai tökéletesek voltak. Jób nem tudja összeegyeztetni azt, hogy valaki hisz Istenben, de a munkásain keresztüllép.  A 3. vers Jób könyvének talán legnehezebb mondata. A „vesztesekről”, a társadalomból kivetettekről szól. Hajléktalanok és gyökereken kell élniük (4. vers). Számtalan gyökér-evő vegetáriánus él világszerte, de Jób nem róluk beszél, hanem azokról, akiknek nincsen más választásuk, kénytelenek a mező füvét enni. Elűzik őket az emberek közül, ki a szabályos társadalomból, és úgy ordítanak rájuk, minta tolvajokra (5. vers).  A társadalom mindig gyanakvással viseltetik a hajléktalanokkal szemben és automatikusan kapcsolatba hozza őket a szomszédban történt betöréssel.

Folyóvíz vájta völgyekben, barlangokban, vagy bokrok és fák között kell lakniuk, mint az állatoknak.(6.7. v.) Esztelenek és névtelenek fiai, akiket kivertek az országból.(8. v.). Ezeket a nyomorúságos hajléktalanokat alkalmazta Jób és rájuk bízta a nyájainak őrzését. „Ezeknek most gúnydal és szóbeszéd tárgyává lettem!” (9. v.) Ahelyett, hogy hálásak lennének Jóbnak, mert javított életkörülményeiken és rendszeres jövedelmet biztosított számukra, pletykálkodnak és gúnydalokat költenek Jób bajáról. Elutasítják őt, és távolságot tartanak tőle. (10. v.)

A 11. versben Jób és Mózes befejezik a korabeli, egyiptomi jövevényszavakkal tűzdelt, akkoriban elterjedt vers idézését, és Jób saját állapotának leírásával folytatja. Isten meglazította íjának húrját, és lesújtott rá. Jób betegsége jobb lábán kezdődött a kelésekkel, amik miatt nem tudott rendesen járni. (12. v.) Ezek fokozták szerencsétlenségét és fizikai szenvedéseit. (13.;17,; 20. vers). Mint valami széles seben, hasadáson, a bőrén keresztül tört rá a betegség ( 14. vers). Rémségek fordultak ellene, gonosz lelkek üldözték és üdvössége eltűnt, mint a felhő.(15. vers). Mióta a betegség rátört, fogyatkozik a lelke. Éjszaka sincs nyugodalma és nyilallnak a csontjai.(16-17. vers). A fájdalom és a betegség miatt kórházi ápolttá kellett válnia (18. vers). Iszappakolással kúrálta magát, hamunak és pornak érezte magát (19. vers). Az iszap-kúra mai, modern korunkban is alkalmazott gyógymód a Holt-tenger környékén.

Jób terápiájának része az imádság: „Kiáltok hozzád Uram, de Te nem felelsz.” (20. vers). Isten kiszolgáltatta őt a gonosz lelkek urának, sátánnak. (21-22. vers). Színpadiasan szemlélteti azok sorsát, akik hűségesek Istenhez és bíznak benne: „Fölemelsz, szélnek eresztesz és széttépsz a viharban.” (22. vers). Mindeközben Jób hite  nem változik és tanúsítja: „Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem, abba a házba, ahol minden élő gyülekezik” (23. vers).

Jób tud a feltámadás hajnaláról és az összes még élő szent összegyűjtéséről a végső napon. Jób azt kérdezi, hogy miért is ne nyújthatná a szenvedő egyszerűen Isten felé a kezét? (24. vers)   Jób saját feddhetetlenségét bizonygatva kihangsúlyozza, hogy könnyeket ejtett a nehéz sorsúakért, és lelke szomorkodott a szűkölködők miatt (25. vers).  Jót remélt, de rossz következett, világosságot keresett, de homály tört rá (26. vers). Nyomorúság napjai jöttek el testére. A bőre megsötétedett, de nem a napfénytől és segítségért kiált a gyülekezetben (27-28. vers). Az emberek közül kitaszítva, a gyengék és erőtlenek fivére lett. Bőre elfeketedett és csontjai kiszáradtak a láz miatt. Citerájának és sípjának hangja gyászossá, jajgatóvá vált (19-30. vers)

Drága Istenünk!
Amit Jóbtól megtanulhatunk, az az, hogy hűséges maradt a mennyei nézősereg előtti színpadon elszenvedett csapások ellenére is; hogy jó munkaadója volt a nyomorúságos embereknek, és hogy fizikai gyengesége ellenére is ismerte Istenét. Drága Urunk, mi is állhatatosak akarunk maradni. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

Józsué 19

Józsué Isten embere, erőskezű katonai vezető és a nép bölcs kormányzója volt. Mindemellett egy alázatos szívű ember is, aki az elfoglalt ország őt illető részét csak mindenki után, utolsóként kérte el. Választhatott volna földet és követelhette volna azt elsőként is, és senki nem tiltakozott volna. Ő azonban szolgáló vezető volt, és követendő példát mutatott a többieknek.

Ahogy az előző fejezetben láttuk, a föld elosztását Józsué és Eleázár, valamint az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál” végezték. Mindez azt bizonyítja, hogy a föld eredeti és jogos tulajdonosa maga az Úr volt.

Ez ugyanúgy igaz a mai Magyarországra is. Ha visszavezetjük a föld tulajdonjogát az avarokon, a hunokon át azokig, akik előttük voltak a Kárpát-medencében, végül Istenhez jutunk. Mi nem tulajdonosok, csupán bérlők vagyunk, és az Úr meg fog minket kérdezni, hogy és milyen célra használtuk az Ő tulajdonát.

Neall Ralph
Nyugalmazott professzor és misszionárius

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése