2013. július 31., szerda

Mai szakasz: Jób 35

Amikor Elihu mondandójával idáig jutott, hallgatói valószínűleg elbóbiskoltak. Laposakat pislogtak, ezért fel kellett emelnie a hangját (1. vers). Kihívást intéz Jóbhoz: „Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?" (2. vers - új prot. ford.). Ez a héber szöveg szószerinti fordítása, de a középkorban élő rabbik túlzó kifejezéseket használtak, amikor úgy adták vissza, hogy Jób azt mondta: az ő igazsága nagyobb mint az Istené. Ez túlmutat azon, amit a héber szöveg megenged.

Elihu folytatja: „Ha így szólsz: Mit érek vele, mi hasznom abból, ha vétkezem?" (3. vers – angolból fordítva). Jóbnak, mint Istenben hívő embernek igaza van, amikor ezt a kérdést felteszi. Mit használ a bűn az embernek? „Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?" (Károli). Nincs oka annak, hogy a rabbik felső fokot (többet mint) és feltételes módot (mintha) használjanak a szószerinti héber szövegben. Ez tévedést tulajdonítana Jóbnak, pedig ő nem tévedett. A modern fordítások a rabbikat követték ebben az esetben.  

Elihu válaszolni akar Jóbnak (4. vers). „Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!" (5. vers). Elihu azt mondja, hogy ha Jób vétkezett, és ha számosak a bűnei, milyen hatással van az az Istenre? „… mit ártasz néki?" (6. vers). Elihu válasza az, hogy semmit. Ha Jób igaz, mit ad az az Istennek? Mivel az ég olyan magas, Jób nem tesz mást, minthogy akadályozza Istent abban, hogy belépjen a képbe. Mit kap Isten Jóbtól akkor, ha Jób igaz? (7. vers). A gonoszság és az igazság csak emberi fogalmak – mondja Elihu: „Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod" (8. vers – új prot. ford.). Sok elnyomott ember jajgat ezen a Földön (9. vers).

De Jób nem mondja: „Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka?" (10. vers – új prot. ford.). Isten itt e Földön az állatok viselkedése által tanít és a madarak megfigyelése által ad bölcsességet (11. vers). Az emberek kiáltanak de a gonoszok büszkesége miatt Isten nem válaszol (12. vers). Billy Graham azt mondta, hogy a büszkeség fog megakadályozni sok embert abban, hogy bemenjen az Isten országába. „Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint" (13. vers). De Isten szeretete nem képez akadályt. Azért keresi az embert, hogy megváltsa. És te, Jób, bizonyára nem azt mondod, hogy nem akadályozod a bírósági tárgyalást Isten előtt, és Rá vársz (14. vers). Elihu arról beszél, hogy Jób egy bírósági tárgyalást vár: "Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek" (15. vers). Ez nem helyes, mert ez azt jelentené, hogy a héber Biblia téved.   

Elihu Istent vádolja, hogy Isten nem gondoskodik eléggé arról, hogy haragjával meglátogassa az emberiséget. De Jób másként tudja, és erről beszélt korábban. Elihu szidja Jóbot azért, hogy hiábavalóságra nyitja a száját és oktalanul szaporítja a szavakat (16. vers).  

Drága Istenünk!
Jóbbal együtt mi is azt akarjuk mondani, hogy a mi igazságunk Tőled származik, és a bűn semmit sem használ nekünk. Az emberek csúnyán félreértenek bennünket ebben az ellenséges környezetben, amelyben élünk. Áldd meg az Érted végzett munkánkat! Ámen!

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, Dél-Korea

Józsué 24

Isten szövetséget kötött Izraellel a Sínai-hegynél (ld.: 2Móz 19:3-6, és 20:1-7), és Mózes megújította azt mielőtt meghalt (5Móz 29 és 30). Ebben a fejezetben Józsué ismét megújítja a szövetséget mielőtt meghal.

Itt visszatekint arra, hogy mi mindent tett Isten Izraelért: kihozta őket a szolgaságból, Egyiptomból, és utat nyitott számukra a Vörös-tengeren keresztül;  nekik adta az emoreusok földjét a Jordán keleti partján, és Bálám átkait áldásra fordította; azután az Úr ledöntötte Jerikó falait, hogy aztán nekik ajándékozza Kánaán  hét törzsének földjeit, időnként úgy, hogy darazsakat bocsátott az ott élőkre (ld.: 12.vers).

Most Józsué arra hívja Izrael népét, hogy az Urat válasszák Istenüknek örökre. Háromszor tesznek esküt, hogy hűségesek lesznek az Úrhoz (16, 21, 24 versek). Ekkor Józsué beírja ezeket a törvénykönyvbe, és felállít egy emlékkövet az eskütétel bizonyságaként (26-27. vers). Az emberek megtartották ígéretüket egész életükben, mindazok, akik látták mit tett értük korábban az Úr (31. vers).

Ma nekünk is emlékeznünk kell a sok ajándékra, amelyet Istentől kaptunk. Jézus eljött, hogy éljen értünk, és meghaljon helyettünk. Ő mennyei közbenjárónk lett. Megígérte, hogy visszajön, és magával visz a mennyei Ígéret Földjére. Újra és újra fel kell idéznünk nekünk adott ajándékait, minél gyakrabban, és hálatelt szívvel megújítani az elköteleződésünket Felé (ld.: Mt 26:27-28, Zsid 8:8-12).

Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Fordította: Kóczián Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése