Mai szakasz: Ézsaiás 40

„Vigasztaljátok népemet! Vigasztaljátok népemet!” Ezt kéri Isten Ézsaiástól a nagy nyomorúság idején, amikor az asszírok legyőzéssel fenyegették Júdát az i.e. 7. században. Ézsaiás könyvének ez a fejezete lett Händel híres Messiás oratóriumának bibliai alapja. Händel megzenésítette és kórusok ezrei éneklik világszerte karácsonykor. A 259 oldalas zeneművet mindössze 24 nap alatt komponálta és egyszerűen ezt írta aláírásul: „SDT”, „Soli Deo Gloria”, vagyis: Egyedül Istené a dicsőség.

Való igaz, Ézsaiás könyvének következő fejezetei annyira félelmetesek, magasztosak, reménnyel és Isten jóságával telítettek, hogy Händel reakciója teljesen helyénvaló. Isten, és egyedül csak Isten hozza rendbe a dolgokat, Ő befejezi, amit elkezdett, és reményt ad a zűrzavarban!

Júda népe félt. Az északi királyság, Izrael csak néhány évtizeddel korábban esett ellenségei áldozatául nagy bűnei miatt (2Kir 17). Akház király újabb lelki mélységbe süllyesztette az országot. Ezékiás jó király volt, de az asszír seregek Júda elleni szüntelen támadásait nem tudta megállítani. Júda népe, úgy a vezetők, mint a szegények, bálványimádók, önzők és megvesztegethetők lettek, elfeledkeztek az igazságról. (Lásd még E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 190. oldal.)

Bár Ézsaiás üzenete, hogy: „Ímhol Istenetek!” (9. vers) és „De akik az Úrban bíznak” (31. vers), mégis Isten maga az, aki véget vet népe hadviselésének és megbocsátja gonoszságukat. „Kétszeresen” sújtotta őket bűneikért, kétszeresen adja megbocsátását és békességét is (2. vers). Ő maga jön el majd egy napon, miután Keresztelő János „elkészíti az Úr útját”, hogy az Úr dicsősége végül megjelenjen (3-5. vers). Isten szava az, ami tovább tart a földön, mint az emberiség (6-8. vers).

„Emeld föl hangodat erősen!” (9. vers), Isten „mint pásztor, úgy legelteti nyáját” (10-11. vers – új prot. ford.). Ő nagyon nagy, hatalmasabb, mint az óceánok és a hegyek, minden értelemnél hatalmasabb (12-14. vers). Isten nagyobb, mint bármely nemzet, aki rájuk támad (15-17. vers). Ő nem egyszerűen aranyból, vagy fából készült szobor (18-20. vers). Isten nagyobb, mint a föld hatalmasai (21-24. vers). Ő, maga teremtette a világmindenséget (25-26.vers).

Figyelemreméltó, hogy Júda hitehagyásának közepette Isten Ézsaiás által a remény gyengéd szavait küldi nekünk. Hányszor fordult elő, hogy önmagunkra támaszkodtunk és bajba kerültünk? Milyen gyakran zártuk be fülünket Isten bölcsességének hallása elől, és végül olyan mélyre süllyedtünk, hogy már nem láttuk többé a fényt? Amit e gödör mélységében tapasztaltakból tanulhattunk, Isten azt mondja Ézsaiásnak, hogy kiáltson neked és nekem: Tekints most rám, felejtsük el a múltat, én mindent újjá teszek.

„Miért mondod… rejtve van sorsom az Úr előtt, … hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?” A Teremtő útjai kifürkészhetetlenek, de Ő ad erőt a megfáradtaknak, „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (28-31. vers – új prot. ford.). A sasok a szél áramlatait kihasználva szállnak, soha nem repülnek a széliránnyal szemben.

Legyen a mai nap reménységünk kezdete, egy minden eddiginél nagyobb reménységé!

Ron E M Clouzet

a NAD Evangelizációs Intézet igazgatója

lelkész és teológiai professzor

Andrews Egyetem szemináriuma

Fordította: Csala Beáta