Mai szakasz: Ézsaiás 56

Ézsaiás hatalmas „Megváltás Szimfóniájának” a végéhez érkeztünk, melyben a megváltás és az ítélet, az igazság és a kegyelem, a következmények és a felragyogó remény mind-mind elválaszthatatlanul összefonódnak: egy összhangzatot alkotnak, melyben a négy Szolgaének arany hangjegyei kifejezhetetlenül fenségessé teszik ezt a művet.

Az 56-66. fejezetek Isten különleges üzenetét tartalmazzák azon visszatérő száműzöttek számára, akiket Círusz küldött vissza az otthonukba, hogy mindent újrakezdhessenek (44:24-28). Az állandó büntetés alatt megtörve így jellemezhetnénk őket „szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (66:2). A visszatérő száműzöttek számára ez volt a nagy várakozás ideje. Nagyon izgatottak lehettek az ígéretek miatt, miszerint a királyság és a templom visszaállíttatik, és egy új hajnal virrad rájuk.

Jahve az 1-8-ig tartó fejezetekben saját maga vázolja a helyreállított közösség eszményeit: a királyságot igazságnak és társadalmi felelősségvállalásnak kell jellemeznie; egy olyan királyság jöhetne létre, mely újra ismeri a szombat nyugalmának örömeit (3-8. vers) mivel a Szenvedő Szolga előre megígért tetteire hagyatkoznak. Ő teljes megváltást hoz MINDENKINEK „akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét” (6. vers), beleértve azokat is, akiket korábban kizártak ebből (például az eunuchok és idegen népek).

Ézsaiásnak azonban fel kellett készítenie Isten népét, hogy egy olyan királyságban éljen, mely már megvan, de még nem jött el. Mielőtt Isten királysága csodálatos valósággá válik, a leendő lakóinak óriási nehézségekkel kell szembenézniük.  Az erőfeszítések során, hogy egy biztonságos és életképes közösséget alkossanak Isten irányítása alatt, rengeteg csalódás éri majd őket. A bűn minden szenvedése jelen van nem csak egyéni szinten, de társadalmi szinten is, és elő tudja hozni a csüggedés és meghátrálás kísértését, különösen akkor, amikor majd rájönnek, hogy megint csak nem istenfélő vezetőik vannak. Ézsaiás együtt érez velük: a társadalom vezetőit vak őrállóknak nevezi (10. vers), pásztoroknak, akik ostobák, makacsok, felelőtlenek, gondatlanok és hamis optimizmussal teltek (11, 12. vers).

Ézsaiás üzenete nekünk szól, akik Jézus első és második eljövetele között élünk. A feszültség, melyet érzünk, ahogy egyre csak várunk a nagy napra, erőteljesen kifejeződik az oltár mellett lévő lelkek kétségbeesett kiáltásában: „meddig nem ítélsz még?” (Jel 6:10). Krisztus eljött először, hogy felállítsa a Királyságát a földön, de figyelmeztetett minket a sok nehézségre, melyet el kell viselnünk, mielőtt eljön másodszorra, és felállítja az Ő dicsőséges Királyságát. Addig a földi királyságok és Isten királysága párhuzamosan léteznek. A feszültség, amit amiatt érzünk, hogy olyan királyságban élünk, ami itt van már, de még nem jött el, minden percben csak fokozódik, hiszen a gonosz egyre inkább tért nyer és pusztít; és a földi vezetők – mind polgári és mind lelki – egyre jobban beleillenek a bibliai leírásba, miszerint báránybőrbe bújt farkasok.

Nem szabad elcsüggednünk, vagy megengednünk, hogy a szívünk kihűljön mindezek miatt. Összpontosítsunk inkább a szombati nyugalom dicsőséges országára, ahol Isten köszönt majd bennünket, amikor eljön az időnek teljessége!

Aleta Bainbridge
Partners in Ministry koordinátor
Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália

Fordította: Rajki Dávid