Mai szakasz: Ézsaiás 58

Isten „vörös színű, első fokozatú riasztása” jelenik itt meg. „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat!” (1. vers) Isten figyelmezteti népét és „valódi böjtre” szólítja fel őket.

Isten sok szertartást írt elő népének, hogy felkészítse szívüket a megszentelődésükért végzett munkájára. A templom és a templomi szolgálatok Isten megváltási tervének szemléltető bemutatói voltak. A böjt napjai ünnepélyesek és hatásosak voltak, „lelki felemelkedést” eredményeztek. Izrael gyakran inkább támaszkodott a hagyományaira (a templommal a középpontban) és arra, hogy Ábrahám leszármazottai, mint az Istennel való szívből jövő engedelmes kapcsolatra. Ahogy a laodiceai egyházat is, Isten törvényeihez csupán a külsőségekben való ragaszkodásuk arra a hitre vezette őket, hogy Isten köteles tisztelni őket, köteles másfélé nézni, még akkor is, ha ők a „nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen” nép (Jel 3:17).

Isten figyelmeztetése egyaránt szól a száműzetésből visszatérő népének, és ma élő népének is.  A helytelen indokból fakadó böjt jól mutathat ugyan külsőleg, de önelégültséghez vezet és az igaz istentisztelet álcája mögé bújtathatja a hamisat. Romboló viselkedéshez vezet, hatalmi harcokhoz a gyülekezetben, teológiai vitákhoz, feszültségekhez, valamint a rászorulók és igazi küldetésünk elhanyagolásához. S mindezt Isten nevében (1b-5. vers)!

Az igazi böjt és istentisztelet, ami Istennek tetszik, abban is megmutatkozik, ahogyan másokkal bánunk (6-12. vers). Valódi megtérés és megváltozott életek jelzik. Az emberek abbahagyják a veszekedést és a gyengék kihasználását. Az önkényeztetést és a kapzsiságot a nagylelkűség váltja fel, valamint a szegények és a szenvedők támogatása. Ez az a viselkedés, amiről Jézus a Máté evangéliuma 25. fejezetében beszélt, ami megkülönbözteti a juhokat a kecskéktől. Az ilyen nagylelkűség kedves Isten előtt és kiváltja az áldásokat, amiket Ő adni szeretne. A tízszeres áldás a 8-11. versekben az Isten szövetségének megvalósulása, amire Isten gyermekei vágynak.

Az ilyen életek csatornává válnak, amin keresztül Isten szövetségi áldásai áradhatnak a többiekre. Pihenőhellyé válunk és szökőkúttá a szomjas, megfáradt lelkek számára. A szó szerint és lelkileg megromlott életek javítói és helyreállítói leszünk. Isten szeretetének megnyilvánulása életünkben visszafordítja az emberek szívét az istentisztelet ősi, igaz útjára és visszaállítja az Istenbe és az Ő törvényeibe vetett bizalmat.

Az Istennel való helyes kapcsolat (az igazi böjt) eléréséhez egyértelműen hozzátartozik a szombat megszentelése, így nem meglepő, hogy a fejezet utolsó versei az igazi szombat megtartására szólítanak fel. Jézus az igazi böjt szerint élt egészen nyilvános szolgálatának kezdetétől fogva, amit összekapcsolt az engesztelés napjával és „az Úrnak kedves esztendejével” (Lk 4:18-19). A valódi szombatnapi pihenés messze túlmutat a törvénynek való engedelmességen. A szombatot őszintén megtartók élete teljes elkötelezettséget mutat Isten iránt, és az iránt, ahogy Ő megpihent az értünk végzett Teremtő és Megváltói munkája után.  Kölcsönös örömmel és meghittséggel vannak egymás iránt.  Örömben és megelégedettségben bővelkedő, győzelmes életet élnek.

Aleta Bainbridge
Társszolgálatok koordinátora
Sydney és környéke Egyházterület, Ausztrália

Fordította: Csala Beáta