Mai szakasz: Ézsaiás 59

Ez a fejezet két részből áll, a jó hírekből, és a rossz hírekből. Vegyük először is a rossz híreket. Mielőtt valaha is értékelnénk, elfogadnánk és vágyva vágynánk a megváltást, rá kell döbbennünk, mennyire borzalmas a bűn. Az emberek korszakokon át próbálták vallási szertartások mögé bújtatni bűnösségüket. Ézsaiás könyvének 59. fejezete lerántja a leplet az emberi szív végzetes gonoszságáról, mely erősen fogva tart bennünket és elpusztítja kapcsolatainkat, legfőképpen az Istennel való kapcsolatunkat. Elválaszt minket Tőle, így nem láthatjuk, és nem hallhatjuk egymást (1-3. vers). Mindnyájan bűnösök vagyunk, mindannyian megszegtük Isten parancsolatait.  Itt mégis a bűnösök kétféle v csoportját láthatjuk. Vajon mi a különbség közöttük?

A 4-8. versekben bemutatott emberek azok, akik nyíltan szembeszegülnek Istennel. Isten prófétája elhatárolja magát tőlük. Ők azok, akiket szándékos bűneik gonosszá keményítettek. Nem ismernek békességet (8. vers). Ézsaiás azonban Ezsdrással és Dániellel együtt önmagát is a másik csoportba sorolja. „Várunk a világosságra…, tapogatunk, mint akiknek szemök nincs…sok a bűnünk,”  Isten gyermekei megtört szívvel  bánkódnak bűneik miatt. Nem önigazultak, nem mentegetőznek.  Felhagytak a tettetéssel, és így kiáltanak fel: „Ismerjük vétkeinket, hogy elpártoltunk, és megtagadtuk az Urat” (9-13. vers). „Áldottak, akik búsulnak” bűneik felett, mert, ahogy Jézus is mondta, ők „megvigasztaltatnak” (Mt 5:4).

Vajon igazságos ez? A „föld Igaz Bírájának” meglepő ítélete szerint: „Nem!”. Egyet kell értenünk! Ezen a földön mindenki igen korán felfedezi, hogy az élet igazságtalan. Ebben a fejezetben négyszer is (4.,9.,11.,14. vers), és könyvében számtalanszor  sajnálkozik ezen a tényen Ézsaiás: mispat, azaz törvény nélküli társadalomban élünk. Ez a héber kifejezés az igazságra azt mutatja meg, ahogyan a dolgoknak egy Isten által vezetett, és Szeretet-törvényeinek engedelmeskedő társadalomban menniük kellene – ahogyan Ő eredetileg eltervezte. Az engedetlenség a törvénytelenség szellemét eredményezi, Istentől való (kölcsönös) elszakadást, amit olyan kifejezések jellemeznek, mint lázadás, gonoszság, vétek és bűn.

Ez egy szerencsétlen, nyomorult helyzet. Isten maga is elborzad, isteni haraggal telik meg amint a bűnnek nevezett kegyetlen ellenség markában vergődő embereket, és gyermekeinek önmagukkal folytatott gyötrelmes harcát látja. Eltökélte, hogy segít az emberiségen bármibe is kerül neki (15b-16. vers). A mi hatalmas Harcosunk személyesen jön megmentésünkre. A leghatásosabb és legerősebb fegyvert használja, a szeretetet! A szenvedő szolga alakjában, aki a saját fegyverét viseli (17. vers; Ef 6:10-18) rettenetes győzelmet arat: igazságot szolgáltat népének és üdvösséget a felmentő ítélet által. Visszaállítja a jogosságot és kegyelmet trónja alapjául, haraggal bünteti meg, és örökre elpusztítja a gonoszt (17-18. vers).

Dicsőítse és tisztelje az Urat minden nép napkeleten és napnyugaton (19. vers)! Isten szövetsége az emberiséggel mindörökre fennmarad. Ő továbbra is folyamatosan részt vesz az emberiség életében és beavatkozik ügyeinkbe. Istennek minden korban lesznek a Szentlélek által vezetett emberei, akik az Ő szavát szólják (21. vers). Isten szabadítása, a megváltás soha nem válik csupán a múlt egy eseményévé, és a legnagyobb beavatkozása még hátra van.

Aleta Bainbridge
Társszolgálatok koordinátora
Sydney és környéke Egyházterület Ausztrália

Fordította: Csala Beáta