Mai szakasz: Ézsaiás 50

Elfeledkezett vajon Isten az Ő népéről? Sok zsidónak úgy tűnt. Ellenségeik folyamatosan támadták őket, és Isten előre megmondta, hogy száműzöttek lesznek idegenben. Az Úr két jogi kérdést vet fel itt nekik: a válás és a rabszolgaság kérdését (1. vers).

Isten valójában nem vált el Júdától, ahogy azt Jeruzsálem-szerte beszélték. Ha így lett volna, be tudják vajon mutatni a válási okiratot? Ilyesmi sehol sem volt található. Rabszolgának sem adta el őket Isten, különben is, hol a hitelező, akinek eladta volna? Júda népe egy időre elűzetik, de ez nem jelenti Istennel való kapcsolatuk végleges megszakadását. A zsidók tehát nem hivatkozhattak arra, hogy mivel az Úr elhagyta őket, ezért joguk van az önsajnálatra. Valójában Isten számtalanszor, újra, meg újra megpróbálta elérni menyasszonyát: „Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?” – kiáltotta (2. vers – új prot. ford.).

A második versben Isten tovább sorolja, hogy képes Júdáról gondoskodni. Nem olyan rövid a keze, hogy ne tudná megváltani őket. A „rövid a keze” kifejezés pénzügyi eredetű. „Ha pedig nem telik…..” (3Móz 5:7; 12:8; 14:21), amikor valakinek nincsen pénze például egy szolgát kiváltani. A világmindenség Ura természetesen képes volt „feleségét” ellátni, és a váltságdíjat is kifizetni érte. Hát nem tette meg már korábban is, amikor kihozta őket Egyiptomból?

A második versben feltett kérdésre: „Miért nem volt ott senki…?”, érkezik a válasz: Isten szolgája, Jézus lesz az az ember, aki alig várja, hogy az Úrért dolgozhasson. Az Úr minden reggel „fülének megnyitásával” ébresztette Jézust, hű tanítványát. Korán reggel Szentlélekkel töltekezett, és napközben is engedelmességet gyakorolt, tanulta, hogyan folytassa isteni küldetését a világban. Mindezek készítették fel Jézust arra, hogy odatartsa hátát azoknak, akik „megostorozták” (Mk 15:15) Az evangéliumokban Jézus szakállának megszaggatásáról nem olvashatunk, mint a 6. versben, bár ettől még megtörténhetett. A Holt-tengeri tekercsen talált ézsaiási szövegben, és a görög fordításban is „pofozás” szerepel „rángatás” helyett. Az evangéliumok szerint az történt (lásd Mk 14:65). Jézus bármit elviselt, amit csak az ördög kigondolt bántására.

Évekig tartottam egyetemi előadásokat Jézus életéről. A harmadik hét környékén felszólítottam hallgatóimat, kérjék Istent, hogy 10 napon át ébressze fel őket korábban, ahogy Jézussal is tette, hogy időt tölthessenek Vele. Sok éjszakai bagoly diák eleinte kételkedett benne, hogy ébresztőóra nélkül korán fel tudna kelni, csupán az Úr halk szavára. Legnagyobb meglepetésükre, mégis ez történt mindazokkal, akik őszintén szerettek volna reggel időt tölteni Istennel.

Krisztusnak nagy szüksége volt erre, ahogy nekünk is. „Sokan még áhítatuk ideje alatt sem fogadják el az Istennel való közösség áldásait, mert nagyon sietnek. Gyors léptekkel hatolnak át Krisztus szerető jelenlétének körén, talán csak egy pillanatig időznek szent jelenlétében, de nem várják meg tanácsait. Nincs idejük arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak, ezért terheikkel együtt térnek vissza munkájukba. Ezek a munkások addig nem érhetik el a legnagyobb sikert, amíg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell szánniuk a gondolkodásra, az elmélkedésre, az imára, és várniuk kell Istenre, hogy megújítsa fizikai, szellemi és lelki erejüket. Nem nélkülözhetik” (E.G.White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 258. oldal).

Ron E. M. Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Csala Beáta