Mai szakasz: Ézsaiás 49

Bár a szöveg szerint: „Szolgám vagy, ó, Izráel.” (3. vers), a szolga ebben a fejezetben valójában Jézus, a Messiás. A 6. versben Isten Jézusnak mondja: „Kevés az, hogy szolgám légy...,a népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen.” Ez a fejezet újabb „szolgaének”, amely Jézusra és az Ő messiási szolgálatára utal.

A fejezet panasszal kezdődik: „Hiába fáradoztam, hasztalan fecséreltem el erőmet a semmire” (4. vers). Isten tehát biztosítja Jézust, hogy nem csupán Izrael megváltása szerepel tervében, hanem a Messiás az egész világ megmentésének eszköze lesz (6-9. vers). Ahogy Izrael is megszabadul egy nap fogva tartóitól, az egész világ megszabadul majd sátántól és a bűn hatalmától.

A bűntől és haláltól Jézus által való szabadulás jó híre hegyeken, országutakon messzire fog terjedni, még Szín földjéről is jönnek majd Hozzá (11-12. vers). A száműzöttek földjéről és a világ legtávolabbi sarkaiból is. (Egyes kutatók szerint Szín földje Kína, vagy Egyiptom, vagy Perzsia.)

Izrael panaszára, miszerint Isten elfeledkezett volna róluk, a Szentírásban található leggyengédebb szavakkal válaszol Isten: „Hát elfeledkezhet-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad! Íme, a tenyerembe véstelek téged…” (15-16. vers). Milyen csodálatos szeretet! A héber „hesed” szó, ami kegyelmet jelent, az anyaméh szó fordításából ered. Ez a legmélyebbről fakadó anyai szeretet. Isten szeretete az emberiség iránt azonban még ezt is felülmúlja! Mi több, Isten a tenyerébe írta szövetségének ígéreteit, ahogy a fiatalok a telefonszámokat, ha nincs náluk a készülékük. Az egész örökkévalóságon át a tenyerébe lesz vésve szeretetének jele, a szögek ütötte sebek nyomai Jézus tenyerén, melyek az emberiségért hozott áldozatának jelei, mert „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15:13).

Ez a gyönyörű fejezet a száműzöttek hazatérésének erőteljes ábrázolásával zárul. Ismét egy gyengéd családi jelenet tárul elénk: „…és ölükben hozzák haza fiaidat, és leányaidat a vállukon hordozzák.” (22. vers). Királyok és királynők hordozzák őket, és földre borulnak előttük (23. vers).  A dicsőség eme gyermekei kiragadtatnak az ellenség kezéből! Dicsőség az Úrnak! Hogyan történik ez?  A válasz éppoly egyszerű, amennyire megnyugtató, mert Isten lesz az, aki megteszi: „perlőiddel én szállok perbe” (25. vers).

Szülőként sem vagyunk egyedül. Soha nem voltunk, én nem is leeszünk egyedül! Jézus az, aki harcolni fog gyermekeink ellenségeivel a megváltásukért! Halleluja! Dicsőség érte Istennek!

Ron E M Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Csala Beáta