Istennek fontos tervei voltak Jeruzsálemmel
és Sionnal. Csodálatos ígéreteket tett rájuk vonatkozóan. Ez volt az a hely, ahova
nevét helyezte; ezen a helyen állt az imádatának trónja a szentek szentjében, a
templomon belül; erről a helyről tervezte kormányozni az országokat. Amikor
Izrael, mint nemzet – még a
száműzetés után is – végül elutasította Őt, és Jeruzsálem elpusztult,
akkor Isten minden tervét és ígéretét a végidőben élő, maradék népre ruházta át,
azokra, akik Krisztuséi, és ígéretei szerint örökösök (Gal 3:29). Ők a bűnbánók
és alázatosak, akik az Ő igéit tisztelik (Ézs 66:2b). Egyen-egyenként és közösségileg
ők lettek az Ő temploma – mini Jeruzsálemek –, dicsőség koronái az Ő tenyerén (3.
vers). Most „Krisztus-követő” a nevük, ők a vőlegény házastársai (Ézs 61:10),
aki változhatatlan, feltétel nélküli szeretettel szereti őket, egy férj „hesed”-ével (Ézs 54:5 és 54:10-ben e
héber szó az el nem múló szeretetre utal – a ford.).
Mindig mélységesen megérintenek a mi Istennel
való szeretetkapcsolatunkat jellemző, kölcsönös örömöt és boldogságot kifejező
szavak. Milyen gyengéd, milyen mély, milyen mindent-átölelő ez az odaadás, amit
Isten mindnyájunknak vágyik adni (pl.: Ézs 61:10, Zof 3:17)! Ahogy mi is
Édesemnek vagy Kedvesemnek hívjuk szeretteinket, úgy Isten is különleges héber
neveken szólítja a menyasszonyát: Hepziba (gyönyörűség), és Belula (vágyott és
házas).
Ahogyan Isten Ádámot és Évát az újonnan
teremtett világ őrzőivé tette, úgy tette Isten a szeretteit az Ő Új
Királyságának felvigyázóivá. Ebben a házasságban teljes az elkötelezettség.
Egyként dolgoznak közös céllal és hozzáállással. A mi mennyei Férjünk se nem
szunnyad, se nem alszik (Zsolt 121:4), ahogyan a „feleség” sem. Ügyeletben
vannak éjjel-nappal. Valójában nem hagyják egymást pihenni, sürgetik egymást,
míg el nem érik a közös célt. Ezek az őrök, közbenjárók szüntelenül imádkoznak,
elég merészek „nagy dolgokat” kérni. Szemük előtt az Úr kitűzött célja (8.
vers) lebeg: „Jeruzsálemet” az Ő „dicséretének helyévé” tenni a földön (8.
vers), hogy maguk is megbízhatóak legyenek, és Isten templomait mindenki
számára biztonságos imádati helyekké tegyék (8. vers, Ézs 56:8).
Nekünk ki kell vonulnunk, utat kell
készítenünk, embereket kell bátorítanunk, köveket kell eltávolítanunk az útból
és fel kell emelnünk a győzelem lobogóját, az igazságosság értékrendjét, és
Immánuel vérfoltos zászlaját minden nép fölé (10. vers). Aztán, mikor az advent
előtti ítélet lezárult, a mi Megmentőnk visszatér, és magával hozza a jutalmat
(11. vers). Micsoda nap lesz az! Mi, az Ő Szent menyasszonya, az Úr megváltottai
végre belépünk abba a mennyei városba, amit Isten alapított, tervezett és
épített, mindazokkal együtt, akik a korszakokon át szerették Istent, és várták
eljövetelét. Ott fogunk boldogan örökké élni a mi mennyei vőlegényünkkel!
Ámen.
Aleta Bainbridge
Társszolgálatok
koordinátora
Sidney és környéke
Egyházterület, Ausztrália
Fordította: Kóczián
Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése