2014. október 13., hétfő

Mai szakasz: Aggeus 1

Ez az üzenet Aggeustól, a hatalmas Isten szolgájától, az Ótestamentum egyik kisprófétájától származik. Dáriusz király uralkodásának második évében íródott, amikor az emberek visszatértek Júdába a babiloni fogságból. Az üzenetet Zorobábelnek, Júda fejedelmének (politikai vezetőjének), Jósuának, a főpapnak (lelki vezetőnek) és Júda maradékának címezte, akiket jelenleg inkább lefoglalt saját szükségleteik rendezése, mint hogy az Úr Házának újjáépítésével törődtek volna. A Templom Isten jelenlétének szimbóluma volt az emberek között, és figyelmen kívül hagyni az épületet olyan volt, mintha – mai hasonlattal élve –, Istent a hátsó ülésre tették volna egy autóban ahelyett, hogy rábízták volna a kormányt.

Amikor a gyermekeink szülői felügyelet vagy kontroll nélkül fognak bele számukra érdekes és izgalma dolgokba, sokszor az ellenség veszi át az irányítást, aminek következménye gyakran értékválság, ürességérzet, szenvedés és sok hasonló történés lesz. Amikor Isten népe túlságosan lelkesedett saját céljaiért, szerető Atyjuk elküldte szolgáját, a prófétát, hogy figyelmeztesse őket úgy, hogy megértsék. Az üzenet emlékeztette őket, hogyha nem Istent helyezik életükben az első helyre, annak ürességérzet és bukások sorozata lesz a következménye: „Sokat vetettetek, de keveset takartok” (6. vers). Az Úr tovább folytatja: „Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne” (7-8. vers). Ez a boldog keresztények receptje napjainkban. „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33); „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5).

Ez volt az az idő, mikor az emberek mindenféle indokokkal igazolhatták volna a saját személyes elfoglaltságaik létjogosultságát. Napjainkban kihangsúlyozzák, hogy a család az elsődleges felelősségünk, és ez igaz is, de Aggeus bátorít minket, hogy Isten ügye iránt tanúsítsunk szívből jövő, szeretetteljes, példaadó érdeklődést. Ha a gyülekezetvezetők és családfők félik és szeretik Istent, és engedik, hogy Szentlelke vezesse őket, a gyülekezeti tagok bizonyosan pozitívan reagálnak a lelki hívásra. Elérhetjük céljainkat, ha a fontossági sorrend a helyén van az életünkben. Legyünk olyanok, mint Zorobábel és Jósua, akik megfogadták a próféta üzenetében elhangzó tanácsot, és okozzunk ezzel örömöt az Úrnak!

Szerető Istenünk, segíts minket, hogy a feladatainkat megfelelő fontossági sorrendbe tudjuk állítani, és így elsődlegesen Téged és a te országodat tudjuk keresni a többi feladatunk előtt, ezáltal dicsőítve Téged és örömet okozva Neked. Kérünk, add kegyelmedet, és Szentlelked vezessen minket munkánkban, hogy megdicsőítsük a te nevedet! Ámen!

Emmanuel S. D. Manu
pénztáros,
Nyugat-közép-afrikai Divízió
Fordította: Rajki Dávid


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése