Mai szakasz: Malakiás 1

 „… a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, [de] hát kedves-é az a ti kezetekbõl? azt mondja az Úr” (Mal 1:13).

Egyszer arra kértek, hogy adjak tanácsot egy 18 éves diákokból álló csoportnak. Elmondtam a fiataloknak, hogy 18 évesen valószínűleg sok ilyen és hasonló tanácsot kapnak: „Kövesd a szívedet! Áldozz fel mindent álmaidért! Soha, soha, soha ne add fel!” És akkor nem a szokásos módon folytattam: „Az én tanácsom viszont” – néztem a szemükbe – „az, hogy adjátok fel az álmaitokat!” Csak néztek rám kerek szemekkel.

Elismertem, hogy a tanácsom kissé szokatlan. Ám amikor azt mondom, hogy adjátok fel álmaitokat – magyaráztam a diákoknak – nem arra gondolok, hogy ne legyenek álmok és vágyak a szívetekben. Kell, hogy legyenek, és meg is kell dolgozni keményen értük.

Mindazonáltal, óvatosnak kell lennünk, nehogy túl szorosan kapaszkodjunk saját terveinkbe és álmainkba, mert akkor azok kezdenek majd uralkodni rajtunk, és bálványunkká lehetnek.

Arra kértem a diákokat, hogy amikor hazamennek, olvassák el Malakiás 1. fejezetét. Ez az egész rész arról szól, hogy adjuk fel, amihez a leginkább ragaszkodunk. A zsidók Jeruzsálemben a legszebb és legegészségesebb állataikat kellett volna, hogy áldozatul vigyék, ehelyett a leghitványabbat vitték.

Isten azt mondta nekik: „Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 1:8).

Miért számított az Istennek, hogy milyen állatot visznek az emberek áldozatul? Azért, mert azzal, hogy a legjobbat vitték, kifejezték, hogy a leginkább Benne bíznak. Az áldozat – meghatározás szerint – azt jelenti, hogy valamit elveszítünk. Isten arra kér, hogy attól szabaduljunk meg, amihez a legerősebben ragaszkodunk – ez a hibátlan áldozat. Itt jön a dolog érdekes része: Amikor az állatáldozatot megfőzték a tűz fölött, annak egy része általában a papot illette, hogy ő fogyassza el. De az áldozatot vivő személy is részesült belőle, ő is evett belőle. Lelki értelemben tehát, ha áldozatod tiszta, akkor a hasznod belőle szintén tiszta. Ha áldozatod hibás, selejtes, akkor a te részed is hitvány lesz.

Istenbe vetni bizalmunkat, és feladni bizonyos dolgokat, legtöbbször áldozatnak tűnik. Azt jelenti, hogy elengedjük azt, ami a legtöbbet jelenti nekünk, és az oltárra tesszük, hogy Isten tüze megtisztítsa azt.  

Andy Nash

a Southern Adventist University professzora

a Tabgha körutak Izraelbe iroda igazgatója