Mai szakasz: Zakariás 7

Isten szavának ereje van. Olyan ereje, hogy Isten meg tud benne jelenni nekünk. A szavai felemelik a gondolatainkat, bátorítanak és biztonságot adnak, amikor problémáink vannak. Isten szavának ereje rá tud világítani igazi énünkre, és változásra késztet minket.

Azonban ha megkeményítjük szívünket, a Tóra (Mózes írásai) nem tud átjárni minket. Ez volt a probléma az ősi Izraelben is. Ez lesz a problémánk nekünk is, ha visszautasítjuk Isten törvényének értékét, és nem hallgatunk a prófétákra, akiket az Úr lelke késztetett, hogy szóljanak hozzánk (Zak 7:11-12).

Ez a fejezet ott kezdődik, hogy az Úr megszólította Zakariást. Dáriusz király uralkodásának negyedik évében, Kr. e. 518-ban történt, két évvel a Templom újjáépítésének befejezése előtt. A templom szerkezete nem volt olyan szép, mint az eredetié, ezért az emberek kérdezősködtek, hogy esetleg böjtölniük kellene, mint ahogyan azt 70 évig tették a babiloni fogságban? Zakariás gondolatban visszavitte őket 70 évvel ezelőttiig és megmutatta nekik, hogy milyen állapotok uralkodtak akkor, ami miatt a Templomot elpusztították, és a népet fogságba vetették.

Nem követték Isten utasítását. Ahogy a korábbi helyzetükről olvasunk, méltatlankodhatunk a nép viselkedésén. Azonban az igaz ok, ami elszomoríthat, az az, hogy ez a leírás nagyon hasonlít arra, ami most is körülöttünk történik. Mélyen érezhetjük Isten haragját és bánatát.

Az ítéleteik nem voltak igazságosak, nem mutattak kedvességet, szeretetet és együttérzést mások iránt, és elnyomták a szegényeket. Isten figyelmeztette őket a prófétákon keresztül, nehogy rosszat tegyenek a testvéreik ellen, de a nép ezt elutasította.

Isten megkérdezi az 5-6. versekben: Amikor gyászoltatok és böjtöltetek, értem tettétek? Ha esztek és isztok, nem magatokért teszitek? (Hasonlítsuk össze 1Kor 1:31 versével, ahol Pál ezt mondja: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”) Mik azok a mozgatórugók, melyek minket motiválnak, bármit is teszünk? Minden az Istenhez való hozzáállásunkból fakad, aki feláldozta magát, hogy mi megváltást nyerjünk? Vagy a szívünk mélyéből fakadó önzés, ami még akkor is megvan, amikor istentiszteleten, vagy más keresztény programon vagyunk?

Zakariás, a leírástól kezdve, mely a korábbi próféták korszakát vázolja fel a hetedik fejezetben, túlmutatva saját korán, Krisztus első eljövetelén, az Ő életén és szenvedésein (Zak 9:9; 11:12-13; 13:6,7) keresztül eljut Jézus utolsó eljöveteléig, amely a millennium után történik majd meg (Zak 14:4).

Jézus második eljövetelének küszöbén vagyunk. Ahogyan halljuk a próféta szavait, itt az idő, hogy visszatérjünk Istenhez. Forduljunk az Úrhoz bűnbánó szívvel! Keressük az Urat őszinte szívvel és Ő felénk fog fordulni, meghallgat minket, ahogyan mi is hallgatunk Reá (13. vers).

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid