Mai szakasz: Zakariás 11

A cédrus, a fenyőfa és a tölgy a befolyásos vezetőket jelképezi.  Az előző fejezet folytatásaként továbbra is a hűtlen vezetők bírálatát olvashatjuk. Saját gazdagságukat gyarapítva pénzért árulják Isten juhait, és nem is sajnálják őket.  Adják-veszik a nyájat és még csak nem is érzik bűnösnek magukat, ami a 6-14. versekből is kiviláglik.

Az Úr vett két botot, és az egyiket jóakaratnak, vagy az Ő kegyelmét kifejező szavakkal szépségnek, kellemetességnek, illetve gyönyörűségesnek nevezte, a másikat pedig egyetértésnek, szövetségnek. Az Úr azonban eltörte a főembereket, akiknek Őt kellett volna képviselniük a nyáj vezetésében.  A 10. vers szerint azért verte meg a vezetőket, hogy bemutassa, népének vele való szövetsége megtört. A 14. versben az Úr az általa kiválasztott újabb megbízottak csoportját is eltörte, amivel arra utalt, hogy Júda és Izrael szövetsége is fölbomlott.

Ha a kegyelem megtörik, Istennel való függőleges kapcsolatunk is sérül. Ha ez a szövetség megtörik, az emberekkel való horizontális kapcsolatunk is tönkremegy. Ha elhagyjuk az Urat, ha nem követjük teljesen Őt, emberi kapcsolataink az élet minden területén szintén kárt szenvednek.

Az evangéliumok a 11. fejezet 12-13. verseinek beteljesedéseként írják le, amikor Júdás 30 ezüstért elárulta Jézust (Mt 26:15; 27:3-10). Isten arra kérte Zakariás által a népet, hogy adják meg az Ő bérét, és ők 30 ezüstben határozták meg azt. Ezért mondja Isten Zakariásnak, hogy „nagy jutalom, amelyre becsültek engem.”  Az Urat, Istenüket 30 ezüst sékelre taksálták (alig több mint 12 dollár, kb. 3000.- Ft!). Ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk, ennyire tartották Jézus életét Júdás és a főpapok is. Ez akkoriban egy rabszolga átlagos ára volt.

Te mennyire becsülöd az Urat? Szerinted is 30 ezüstöt ér vajon az Úr és az örök élet? Jézus említi Márk evangéliumának 10. fejezetében, hogy akik elhagyják házukat, földjüket, testvéreiket, szüleiket, házastársukat vagy gyermekeiket az Ő kedvéért, azok öröklik az örök életet az eljövendő világban.

A fejezet végén a vezetők, hűtlen pásztorként súlyos megrovásban részesülnek.  Nem keresik meg az elveszetteket, és nem gyógyítják meg sebeiket. Nem táplálják azokat, akik erősnek hiszik magukat, hogy megálljanak, és megeszik a kövérek húsát és zsírját.  Ezek a „haszontalan” pásztorok, akiknek Isten nagyon nem örül.   „Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat!” (17. vers).

Értékeljük az Urat teljes valónkból, mindennel, amink van, ahogyan Ő értékelt minket!  Mindenekfelett szeressük Őt, ahogyan Ő szeretett minket! Vezetőnek tartod magad, bármilyen szempontból is? Akkor tudd, hogy Isten őszinte megújulást és teljes reformációt vár el tőled a mai időkben!

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta