Mai szakasz: Sofóniás 3

A harmadik fejezetben a próféta arról ír, hogy Isten haragja a környező népekről visszafordul Jeruzsálemre. Isten elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor felvázolja az ősi Izrael és a mi életünk legnagyobb problémáját: nem hallgatunk Istenre. Nem fogadjuk el, ha kijavít valamiben, nem bízunk Benne, és nem megyünk annyira közel Hozzá, mint amennyire kellene. Minden rossz következmény annak tünete, hogy nem akarunk közeli kapcsolatot Istennel. Az ötödik fejezet leírása alapján mindez éles ellentétben áll Isten jellemével: változatlan igazságosságával és napról-napra, minden reggel kiáradó szeretetével.

A hatodik verstől kezdve Isten nagyon személyes hangnemben, egyes szám első személyben szól hozzánk. Valószínűleg megértjük Isten csalódottságát, amikor Júda népe annak ellenére sem tisztelte Őt, és nem fogadta el helyreigazítását, hogy látta az Úr ítéletét a szomszédos népeken. Ugyanezt a következtetést tudjuk levonni abból is, ami napjainkban történik. A sátánnak igen nagy gyakorlata van abban, hogy hétköznapi problémáinkkal teljesen lefoglaljon, így ne lássuk meg az összképet.

A kilencedik vers csodálatos fordulópontra utal: Isten megtisztítja népét, és összegyűjti őket. A megtisztulás nem könnyű feladat, talán fáj is, de nélküle a nyílt seb nem fog begyógyulni. Újra felismerhetjük, hogy nem mi hozzuk el a változást, hanem Isten közbeavatkozása: megtisztítja az ajkainkat, hogy igazán tudjuk Őt szolgálni, egymással vállvetve. Az egyetlen dolog, amit tennünk kell, hogy hozzátesszük a saját részünket is válaszként Isten közbelépésére, és Ő tovább fog munkálkodni bennünk és rajtunk keresztül másokon. Ezért lesz igaz, amit ígért: Izrael maradéka megbízik az Úr nevében.

A 14-től 20-ig terjedő versek ékkövek a Bibliában: Isten hív minket, hogy énekeljünk, ünnepeljünk, mivel értünk dolgozik, és Ő maga is velünk ünnepel. El tudjuk képzelni, hogy mit jelent egy gyermek számára, ha látja, hogy az édesapja és édesanyja örül neki, és persze vele együtt is. Így talán mi is érezhetjük amint az Úr velünk együtt örül. Természetesen nincs okunk ezzel kérkedni, de élvezzük Istenünk, a Teremtőnk szeretetét. A 17. vers azt írja: „örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

Milyen szemléletes kép! Isten énekelve örvend nekünk! Erről az jut eszembe, mikor a vőlegény felöltözteti a menyasszonyát gyönyörű ruhába és örömmel tekint a szépségére. Isten gyönyörű és csodálatos módon bánik velünk. Dicsérjük Őt, mert Ő az Úr!

Norbert Zens
pénztáros

Inter-Európai Divízió
Bern, Svájc

Fordította: Rajki Dávid