2014. augusztus 26., kedd

Mai szakasz: Dániel 12

Ebben a fejezetben az általunk ismert világ rendje véget ér, és Mihály (Krisztus) főpap befejezi a vizsgálati ítéletet. Ő az a Fejedelem, aki megvédi a hűségeseket, akikhez Dániel is tartozik (1. vers). Egyes bibliamagyarázók azon vitatkoznak, hogy Dániel 11:45 és 12:1 egymással egyidejűleg történnek-e vagy sem. A zsidóság úgy értelmezi, hogy az 1-4. versek a 11. fejezet befejező részét képezik.

Krisztus, aki együtt ül az Atyával a trónon, most feláll. Ő időnként az Öregkorú előtt áll (7:13), de ezekben a versekben a megpróbáltatás olyan időszakában „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni”, feláll. Amikor Ő felkél, a kegyelem ajtaja bezárul. Mihályt korábban a könyv úgy nevezi, hogy a „ti fejedelmetek”, de itt megdicsőült állapotában, az engesztelési folyamat befejezése után, Ő „a Nagy Fejedelem”.

Jákob megpróbáltatásának éjszakája elkezdődik, de „az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Élet könyve). Ők képezik a hűséges maradékot, akik abban az időben élni fognak. Akik korábban meghaltak, most feltámadnak (2. vers), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra és örök pusztulásra, beleértve azokat is, akik Jézust általszegezték (Jel 1:7). Ők megsemmisülnek, és nem léteznek tovább. Akik elfogadják Jézust Megváltójuknak, azok bölcsek, és akik kivették részüket Isten legfontosabb munkájában, a lélekmentésben, fénylenek, mint a csillagok örökké (3. vers).

Dániel könyvét be kellett pecsételni a vég idejéig (4. vers). 1798 után, ami a vég idejének kezdetét jelöli (11:35), teljesebb megértésre jut el az emberiség. A 4. vers szerint a tudás gyors növekedésnek indul. Mi tudjuk, hogy ez a dátum, mert az 5-6. versekben egy angyal a Tigris folyó eme partján, aki Dániel mellett áll, párbeszédbe kezd egy gyolcsba öltözött lénnyel, aki felemeltetett helyen állt a folyó másik oldalán. Felteszi neki a kérdést: „mikor lesz végük e csudadolgoknak?” (6. vers), és aki így válaszolt: „ideig, időkig és fél időig” (7. vers). Dániel az ékírásos naptárakból tudta, hogy az „egy idő”, egy esztendőt jelent, az „idők” két esztendőt, az „időnek fele” fél évet, ami összesen 1260 napot tesz ki, minden napot egy esztendőnek számítva eljutunk Kr. e. 538-től 1798-ig.   

A gyolcsba öltözött férfi így folytatta: „amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek” (7. vers - új prot. ford.). Ez a hatalom nem töretett meg teljesen 1789-ben, az evangéliumot még el kellett vinni az egész világra, és még be kellett következni a nagy rostálásbak és a Szentlélek késői esőben való kitöltetésének. Dániel hallotta, csak nem értette azt, ami elhangzott (8. vers). Még mindig tudni akarta, hogy „mi lesz végül mindebből?” Mi fog történni akkor? Azt a feleletet kapta, hogy el kell mennie a maga útján, mert a szavak be vannak zárva és be vannak pecsételve a vég idejéig (9. vers).

A Dániellel beszélő férfi ez után újabb információkkal szolgál a hűségesekről. Megtisztulnak és megfehérednek a megszentelődés által, és az Istenben való hitük megpróbáltatik. Igazságuk meg fog látszódni életükön, mert abbahagyták gonosz útjaikat (10. vers). De a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat, bűneik rejtegetését, Isten félszívvel való imádatát, és ahelyett, hogy szívüket alárendelnék, csak szavaikkal szolgálnak. Az igazak azonban Krisztussal járnak és az Ő Lelkének segítségével megértik a titkokat.

Két időelemet is találunk ebben a fejezetben, amivel eddig Dániel könyvében nem találkoztunk. A 2300 éves prófécia után Dániel nem kapott több – hosszabb időre szóló – próféciát, amely ez után az idő után kezdődött volna el. Dániel arra a kérdésre kapott választ, hogy hogyan lesz mindennek vége. A középkori nehéz időknek 1798-ban kellett véget érniük, de megismétlődnek majd a vég előtt. Az angyal beszél 1290 napról (11. vers), és az utolsó vers azt mondja, hogy „boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot” (12. vers). Dániel még mindig nem érti az egészet, de azt mondják neki, hogy „menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén” (13. vers). Ez a történelem végét és az örökkévalóság kezdetét jelenti.

Figyelmeztető megjegyzés: egyházunknak nincs hivatalos álláspontja az 1290 és az 1335 prófétai nap értelmezésével kapcsolatban. További részletesebb értelmezést egyéni tanulmányozás útján nyerhetünk.

Drága Istenünk!
Nem tudjuk mikor jössz el, de hogy eljöveteled közel van, abban biztosak vagyunk. Ha meg kell halnunk addig, akkor történjék az a Jézusba vetett hittel, ha élve maradunk, segíts át mindenen, kérünk! Ámen.

Koot van Wyk, DLitt et Phil, ThD.
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése