Mai szakasz: Dániel 7

Ebben a fejezetben Dániel áttér a történelemről a próféciákra. Ez nem úgy történt, hogy Dániel élete végéhez közeledett, és mint idős ember elkezdett álmokat és látomásokat látni, ezért az utolsó hét fejezet tele van az ő saját álmaival. Ezek az álmok Istentől származtak.

Ahogy a korábbi fejezetben láttuk, Nabonidus, Nabukodonozor fia elhagyta Babilont, hogy egy másik városban lakjon, ahol saját vallásának hódolhatott. Mindent átadott fiának, Belsazárnak, aki Nabukodonozor unokája volt. Abban az évben egyik éjszaka Isten egy álmot adott Dánielnek, amely több részletből tevődik össze. Egészen furcsa testfelépítésű állatok jöttek fel a nagy tengerből az ég négy szele felől (1-3. vers). A vadállatok oroszlánra, medvére, párducra hasonlítottak, és volt egy negyedik is, ami semmilyen ismert állatra sem hasonlított. Az állatok időrendben érkeztek, egyik a másik után (4-7. vers). Ahogy Dániel a negyedik, szarvakkal rendelkező rettenetes állaton tűnődik, „egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte” (8. vers - új prot. ford.).

Az első, oroszlánhoz hasonló állatnak szárnyai voltak, de azokat kitépték, majd szárny nélkül felemeltetett a földről, és lábra állt, mint egy ember és Isten emberi szívet adott neki. Ezek az állatok végzik a tevékenységüket, de nem Isten tudta és beavatkozása nélkül. A medve kinézetű állat nem maga feküdt az egyik oldalára, hanem „az egyik oldalára fektették” (angol fordítás). Azt tette, amit neki egy Felsőbb Hatalom parancsolt. A párduchoz hasonló állatnak „hatalom adatott”, így tehát a történelem és politika nem csupán egy ember alkotta mű. A negyedik állat egy üldöző hatalom, amely széttaposta és felfalta áldozatait. A kicsiny szarvnak, amely a 10 között nevekedett „emberhez hasonló szemei voltak, és nagyokat szóló szája” (8. vers).

Az állatok után Dániel felállított királyiszékeket látott, és egy másikat is, amelynek tűzkerekei voltak és az Öregkorú ült azon (9. vers), aki nem más mint maga Isten. Isten az, aki meghatározza a vadállatok tevékenységének és létezésének idejét (11-12. vers). Dániel megtanulta, hogy Isten támaszt és dönt birodalmakat. Egyeseknek megengedi, hogy tovább létezzenek, másoknak meg, hogy megszűnjenek létezni. Megfosztatnak hatalmuktól, és ezt a megfosztást a mennyben döntik el. A negyedik állat a nagyokat szóló szájával végül megsemmisül. A végrehajtó ítéletben, amit Dániel látomásában látott, úgy döntöttek felőle, hogy tűz által végleg megsemmisüljön. Ez nemcsak a római birodalmat jelenti, hanem utódját, a Szent Római Birodalmat is.  

Ezen a ponton Dániel nagyon összezavarodott, és aggasztotta a mennyei ítélet jelenete, ezért odament „egyhez az ott állók közül” és megkérdezte mindezek jelentését (15-16. vers), aki megmondta neki, hogy miután ezek a vadállathoz hasonló birodalmak megszűnnek létezni, a magasságos egek szentjei örökre átveszik az országot (17-18. vers).  

Ez nem a fogságban lévő, pszichikailag kimerült Dániel utópiája az örök békességről. Ez a jövő történelme, amelyet az Úr látomásban elvonultatott Dániel szeme előtt egy hosszú éjszakai álomban. Dániel szomorú volt és egy kicsit összezavarodott is a negyedik állat miatt, ezért többet akart tudni róla (19. vers). Különösen a kicsiny szarvról akart többet megtudni, aki kérkedően beszélt (20. vers). Dániel látta, hogy a kicsiny szarv háborút indít a szentek ellen (21. vers). Ez az üldözés a mennyei ítélet bekövetkeztéig fog tartani, addig, amíg el nem jön az Öregkorú, és le nem győzi az elnyomót (22. vers). 

A szenteknek kedvező ítélet csak a mennyei vizsgálati ítélet után következik be, akkor, amikor az idő eljön és a magasságos egek szentjei veszik az országot, de nem előtte. A kis szarv jelentését elmagyarázzák Dánielnek (25. vers): sokat szól majd a Felséges ellen, üldözi a szenteket, és megpróbálja megváltoztatni az időket és a törvényt. Ez az üldözési korszak Justinianus császár uralkodásának idején kezdődött el, és ennek az időtartamát úgy adja meg a látomás, hogy „ideig, időkig és fél időig”, ami egy olyan kifejezés, amit a kumráni szövegek megőriztek. Az „idő” kifejezés 360 napot jelöl, az „idők” 360 nap x 2 és a „fél idő” 180 napot. Ezeknek a számoknak az összege 1260 nap, minden napért egy év, vagyis 1260 év. Dániel próféta matematikája azonos Jánosnak a Jelenések könyve 12:6 matematikájával, amely konkrétan kimondja az 1260-as számot.        

Az írnok, akinek Dániel saját jegyzetéből diktál, az utolsó versnél abbahagyja az arám nyelvet, ahogy a kumráni szövegekben is láthatjuk. A 8. fejezetnél visszaáll a héberre, és így ír a könyv végéig.

Drága Istenünk!

Dániel nem mondhatta el, és nem írhatta le a jövő történetét anélkül, hogy ne látta volna meg a te kezdet az események változásaiban. A mi napjainkban is a te karod vezeti a hűséges maradék magvát, hogy ne váljon a gyom maradékává. Vezess Urunk! Ámen!

Koot van Wyk, DLitt et Phil; ThD.
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea