Mai szakasz: Apostolok cselekedetei 10

Pál tanácsa, miszerint „szüntelen imádkozzatok” (1Thess. 5:17) nagyon zavart engem. Biztosan nem úgy érthette ezt, hogy összetett kézzel, csukott szemmel járkáljunk mindenhol egész nap. Az Apostolok cselekedetei 10. fejezete erre ad választ.

Kornélius, az istenfélő katonai vezető és pogány ember szüntelen imádkozott. Úgy írja a Biblia, hogy „Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek” (2. vers). A válasz a szüntelen imádkozásra a hetedik versben található. Itt Kornélius segítséget kért azok közül, „kik rendelkezésére állnak vala”. Mindegyik szolga és katona Kornélius körül tartózkodott egész nap? Ez lehetetlen lett volna, mivel nekik szintén kellett aludniuk, enniük és mosdaniuk.

Csak lelkiállapot kérdése, hogy egy szolga szüntelenül urának parancsára várjon. A szolga mindig készen áll, hogy a mester parancsa szerint tegyen. Az állandó imádkozás szintén csak döntés kérdése. Az Isten és közöttünk lévő kapcsolatnak sohasem lenne szabad megszűnnie. Mindig figyelnünk kellene Isten hangjára és parancsaira. Isten válaszolt Kornélius imájára – és nem csak azért, mert mindig imádkozott. Figyeljük meg, mit mondott az angyal: „A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” Háromszor is olvashatjuk, hogy Kornélius imádkozott és alamizsnát adott másoknak (2, 4, 31. vers). Isten figyelembe veszi az imáinkat és tetteinket.

Viszont nem foglalhatjuk össze az Apostolok cselekedetei 10. fejezetét anélkül, hogy ne tisztáznánk egy szerencsétlen félremagyarázást. Rengeteg keresztény rámutat erre a fejezetre és állítja, hogy Isten megszüntette az ótestamentumi tiltásokat bizonyos ételek fogyasztásával kapcsolatban, amikor megparancsolta Péternek, hogy tisztátalan ételt egyen, és helyreigazította őt, amikor ő ezt elutasította. De Péter tisztán rámutat, hogy ez nem az ételre vonatkozott, hanem az evangéliumra, mely mind zsidónak, mint pogánynak egyaránt szólt. „Nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek” – mondta Péter. „Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten” (ApCsel 10:28, 34).

Szerető Istenünk, taníts minket, hogy olyanok lehessünk, mint Kornélius! Segíts, hogy állandó kapcsolatban lehessünk Veled. Ugyanakkor a tetteink is tükrözzenek Téged ma, és életünk minden napján! Ámen.

Andrew McChesney

az Adventist Review c. lap hírszerkesztője

Fordította: Rajki Dávid