Amikor a parancsnoknak, Klaudiusz Liziásznak tudomására
jutott, hogy negyven zsidó kitervelte Pál megölését, intézkedéseket tett, hogy
megvédje a foglyát, aki római polgár volt. Elküldte őt Félix kormányzóhoz
Cézáreába. Félix felszabadított rabszolgából lett kormányzó a bátyja
segítségével, aki Néró császár kedvence volt. Félix a gátlástalan
viselkedéséről és kegyetlenségéről volt ismert. Mégis úgy döntött, meghallgatja
Pál ügyét, és magához hívatta vádlóit Jeruzsálemből. A két beszéd ebben a
fejezetben teljesen ellentmond egymásnak. Tertullusz, a ravasz ügyvéd egyik
hazugságot mondta a másik után, – néhány merész, kissé tarkított – hízelgéssel
fordult a kormányzóhoz. Pál saját védelmében a teljes igazságot mondta el az ügyben.
Félix is átlátott Tertullusz hazugságain, és úgy ítélt, a zsidók nem derítettek
mindenre fényt a vizsgálatban. Felfüggesztette az eljárást, és azt mondta, hogy
az üggyel kapcsolatban személyes jelentést vár Klaudiusz Liziásztól, a
parancsnoktól. Így a zsidók kénytelenek voltak távozni.
Félix, egy régi cselszövő és önmeghazudtoló
személy volt, mégis érdekesnek találta Pált. Felesége Druszilla zsidó
származású volt, Heródes Agrippa lánya. Úgy döntött, magánkihallgatáson beszél
Pállal. Félix jól ismerte a zsidók tanítását és életmódját, de érdekesnek
találta a „Krisztus Jézusba vetett hitet”
(24. vers). Pál boldogan beszélt a fenséges párnak az Atya igazságáról, a
helyes viselkedésről és az emberek Isten előtti végső ítéletéről. Félix közismert
volt könyörtelen gonoszságáról, és csak kevesen mertek volna szembeszállni a
római helytartóval az igazság nevében. Pál azonban nem félt az emberektől, és
látta a lehetőséget arra, hogy Félixet az Úr felé vezesse. „Megmutatta [Félixnek],
hogy ez az élet az ember előkészületének ideje az örök életnek”. Aztán Pál
rámutatott „a nagy bűnáldozatra” és a tényre, hogy Krisztus miként tett eleget
a törvénynek (Az apostolok története.
Budapest, 2001, Advent Kiadó. 279. oldal).
Félixet meggyőzte Pál érvelése, de Druszillát
nem. Ő félt az isteni ítélettől (25. vers). Pált folyamatos őrizetben tartotta,
és a következő két évbe többször is beszélgetett vele ezekről a kérdésekről, ám
sosem adta át magát Istennek. Végül Róma felelősségre vonta Félixet, amiért
több ezer zsidót megölt, és megengedte a gazdagok fosztogatását; végül
eltávolították a posztjáról. Pált továbbra is börtönben tartotta, így próbált
néhány zsidónak kedveskedni, de többé már nem hallott intést, hogy tartson
bűnbánatot. Milyen tragikus véget érnek azok, akik folyton csak halogatják a
bűnbánatot!
Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-Amerikai Divízió Evangélizációs
Intézetének igazgatója
az Andrews egyetem teológia és
missziológia professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése