Egy nap, amikor Péter
és János épp a templomba tartottak, hogy ott imádkozzanak, a bejáratnál egy
sánta ember kért tőlük alamizsnát. Mivel nem volt pénzük, talán elmehettek
volna mellette, azt remélve, hogy valaki más fog majd segíteni rajta. Ők
azonban nem így tettek. „Aranyunk és
ezüstünk nincs”, mondták a koldusnak, „de
amink van, azt adjuk neked, Aki nem más, mint Jézus Krisztus”. Ezután Jézus
Krisztus nevében azt parancsolták a sánta embernek, hogy járjon. De nem álltak
itt meg, hanem Péter megfogta a koldus
kezét, és segített neki felállni. Amint ezt tette, hitben cselekedve, a sánta
lábai és bokái megerősödtek, ugrálni kezdett, és dicsőítette Istent.
Gondoltuk
már valaha magunkban, amikor láttuk, hogy valaki szükséget szenved, hogy „az a
baj, hogy nincs semmim, amivel igazán a segítségére lehetnék, talán valaki más,
akinek többje van, fog segíteni rajta”. Isten azonban nem azt kéri tőlünk, hogy
sokat adjunk, hanem csak azt, amink van, és ez a valami, vagyis ez a Valaki,
nem más, mint Jézus Krisztus. Ugyanakkor, amikor felajánljuk az
embereknek Jézust, segítő kezet is kell nyújtanunk. Ez az, amitől néha
megijedünk, ez az, ami hitet igényel. Viszont az evangélium ilyenkor kezd cselekedni
általunk. Ha megpróbálnánk, kényelmességünket tudatosan feladva, a gyakorlati
kereszténység elveit követve többet tenni, milyen nagyot változna ez a világ!
„Mindennel, ami előnyt jelent számunkra másokkal szemben – legyen az
műveltség, finomság, nemes jellem, keresztény nevelés, vallási tapasztalat –
adósak vagyunk a hátrányosabb helyzetben élőknek, és amennyire csak erőnkből
telik, szolgálnunk kell őket. Ha erősek vagyunk, emeljük föl a gyengék kezét”
(Ellen G. White: Jézus élete.
Budapest, 2003, Advent Kiadó. 372. oldal).
Amikor így teszünk, a Szentlélek eredményes lesz életünkben. Emlékeznünk
kell azonban, ahogyan Péter és János is tette, hogy mindig következetesen
Istennek tulajdonítsuk a sikert és Neki adjunk dicsőséget. „... mit néztek
mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt,
hogy az járjon?” (12. vers) mondták a
csodálkozó tömegnek. „Nem mi cselekedtünk, hanem Jézus, Őrá nézzetek. Valljátok
meg bűneiteket, és térjetek meg, és kezdjetek el ti is szolgálni, hasonlóan,
ahogy most tőlünk láttátok” (19. vers – a szerző szavaival).
Melody (Melodious Echo) Mason
író, ARME Imaszolgálat vezetője
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése