A fejezet eleje néhány témát érint, ami, azt
hiszem, szívünk mélyén mindnyájunkat foglalkoztat. A hívek akkoriban eladták a
földjeiket, és a pénzt Péternek és Jánosnak adták, hogy ők szétosszák a
rászorulók között. És ahogy olvassuk, „nem
volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” (ApCsel 4:34). Azonban még ebben, a
nagylelkűségről szóló időben is voltak, akik önző módon meg akartak tartani
valamit maguknak.
Itt találjuk Ananiás és Szafíra történetét,
akik önzetlenséget színlelve eladták a földjüket. Azonban ahelyett, hogy az
eladásból származó teljes összeget átadták volna (ahogy az elvárt lett volna),
csak egy részét hozták el. Talán úgy érveltek a szívükben, hogy „Rendben van,
ha nem mondunk el Péternek és Jánosnak mindent, Isten úgyis tudja, hogy
szeretjük Őt. A nálunk maradt részt pedig jó célra fogjuk használni”. Sajnos
magam is hallottam embereket így igazolni ilyen „hazugságokat” mások előtt.
„Isten ismeri a szívemet! Tudja, hogy szeretem Őt. Nekik azonban csak annyit
mondok, amennyit szeretnék, de ez rendben van, mert Isten szeret engem!”
Érdekes észrevenni, hogy Péter válasza a
részleges ajándékukra nem az volt, hogy „Miért hazudtatok nekünk?”, hanem
inkább az, hogy „Miért hazudtatok a Szentléleknek? Nem embernek hazudtatok,
hanem Istennek.” Talán néhányan azt kérdezik, hogyan hazudhatnánk Istennek,
hiszen Ő úgyis minden tud? Azonban, ha nem vagyunk őszinték a másokkal való ügyeinkben,
még ha számunkra kis dolgoknak is tűnnek azok, valójában leginkább Isten az,
akivel szemben tiszteletlenek vagyunk, mert Isten az indítékainkat nézi.
Régebben sokat foglalkoztam azzal, hogy mások
mit gondolnak rólam (néha még most is gondolkodom rajta). De megtanultam, hogy
az sokkal fontosabb, Isten mit gondol rólam. Amikor az emberek megtapsolják a
tetteimet, akkor vajon a tapsért csinálom, vagy azért teszem azt, ami helyes,
mert ezzel Istent szeretném tisztelni? Ez utóbbi az, amire vágyom, ez az, amiért
imádkozom. Hogy ne csak mások előtt nézzek ki jól, hanem hogy valóban az Isten
előtt való tiszta szívből tegyem azt, ami helyes. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van” (1Sám 16:7). A te szíved milyen állapotban van ma?
Melody (Melodious
Echo) Mason
író, ARME Imaszolgálat vezetője
Fordította: Kóczián Károly
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése