Amikor Claudius Lysias letartóztatta Pált a
jeruzsálemi Templomban, ő és az emberei gyorsan felkísérték őt a lépcsőn az
Antónia-erődbe, éppen hogy kimentve őt a tömegből. Az ezredes azt gondolta,
hogy Pál egy hírhedt egyiptomi rendbontó, akit már régóta próbáltak elfogni. A
legnagyobb meglepetésére azonban Pál görögül szólt hozzá, és azt mondta, hogy ő
valójában egy tarzuszi zsidó (ApCsel 21:37-39), nem az egyiptomi. Tarzusz
városa egy kulturális és intellektuális központ volt a Birodalomban, egy
jelentős zsidó közösséggel. Pál megkérdezte ezután tőle, hogy szólhatna-e a
tömeghez. Amint elkezdett héberül beszélni, a tömeg lecsendesedett (1-2. vers).
Testvérekként és atyákként szólította meg őket. Pált a híres rabbi, Gamáliel
tanította, sőt, egykor még a Szanhedrin tagja is volt. Elmondta nekik, mennyire
buzgó volt, és hogy üldözte a keresztényeket mindenütt. Egészen addig, mígnem
egy nap találkozott Jézussal a Damaszkuszba vezető úton, és Jézus héberül szólt
hozzá (ApCsel 26:14-15).
Ellen White kiegészíti számunkra a hiányzó
részeket. Saul akkor kezdett el kételkedni a keresztények elleni
ténykedéseiben, mikor tanúja volt István mártírhalálának. Az elméje teljesen
felkavarodott. Ennek ellenére meggyőzte magát arról, hogy biztosan igaza volt a
Szanhedrinnek, amikor csalóként elítélték Jézust. Nem tudott azonban István a
Szanhedrin előtt elmondott világos érvelésétől szabadulni, aki azt állította,
hogy Jézus volt a megígért Messiás. „Ilyenkor egész éjjeleken át küzdött ezen
meggyőződése ellen. Ezt a küzdelmét mindig újból és újból azzal zárta le, hogy
annál inkább ragaszkodott régi meggyőződéséhez, hogy Jézus nem Messiás és
követői csupán elámított rajongók” (Apostolok története, Budapest, 2001, Advent
Kiadó. 78-79. oldal). Egészen addig tudott így érvelni, míg nem találkozott
Jézussal szemtől szemben.
Van egy másik tényező is, ami hozzájárult
ahhoz, hogy Saulból, az üldözőből, Pál, az apostol legyen.
Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Imádkozzatok
azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mt 5:44). Úgy tűnik
számomra, hogy a korai egyház pontosan ezt tehette. Imádkoztak Saulért, egy
gyűlölettel teli emberért, és az Úr Jézus meghallgatta imáikat. Mit tett tehát
Jézus? Személyesen látogatta meg az üldözőt. Néhány napja hallottam egy
misszionáriusról, aki olyan keresztényeket látogatott meg, akiket üldöztek és
néhányukat meg is ölték egy terroristacsoport tagjai. Néhány nő mesélt ezen
események okozta fájdalomról, amire a misszionárius csak mély hallgatással
tudott válaszolni. Ezután az egyik nő elkezdett imádkozni az üldözőikért. Azon
gondolkozom, vajon a kereszt hány ellenségéből válhatna a kereszt bajnoka, ha
imádkoznánk értük?
Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-Amerikai Divízió Evangélizációs
Intézetének igazgatója
az Andrews
egyetem teológia és missziológia professzora
Fordította: Kóczián
Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése