2015. február 20., péntek

Mai szakasz: Apostolok cselekedetei 22

Amikor Claudius Lysias letartóztatta Pált a jeruzsálemi Templomban, ő és az emberei gyorsan felkísérték őt a lépcsőn az Antónia-erődbe, éppen hogy kimentve őt a tömegből. Az ezredes azt gondolta, hogy Pál egy hírhedt egyiptomi rendbontó, akit már régóta próbáltak elfogni. A legnagyobb meglepetésére azonban Pál görögül szólt hozzá, és azt mondta, hogy ő valójában egy tarzuszi zsidó (ApCsel 21:37-39), nem az egyiptomi. Tarzusz városa egy kulturális és intellektuális központ volt a Birodalomban, egy jelentős zsidó közösséggel. Pál megkérdezte ezután tőle, hogy szólhatna-e a tömeghez. Amint elkezdett héberül beszélni, a tömeg lecsendesedett (1-2. vers). Testvérekként és atyákként szólította meg őket. Pált a híres rabbi, Gamáliel tanította, sőt, egykor még a Szanhedrin tagja is volt. Elmondta nekik, mennyire buzgó volt, és hogy üldözte a keresztényeket mindenütt. Egészen addig, mígnem egy nap találkozott Jézussal a Damaszkuszba vezető úton, és Jézus héberül szólt hozzá (ApCsel 26:14-15).

Ellen White kiegészíti számunkra a hiányzó részeket. Saul akkor kezdett el kételkedni a keresztények elleni ténykedéseiben, mikor tanúja volt István mártírhalálának. Az elméje teljesen felkavarodott. Ennek ellenére meggyőzte magát arról, hogy biztosan igaza volt a Szanhedrinnek, amikor csalóként elítélték Jézust. Nem tudott azonban István a Szanhedrin előtt elmondott világos érvelésétől szabadulni, aki azt állította, hogy Jézus volt a megígért Messiás. „Ilyenkor egész éjjeleken át küzdött ezen meggyőződése ellen. Ezt a küzdelmét mindig újból és újból azzal zárta le, hogy annál inkább ragaszkodott régi meggyőződéséhez, hogy Jézus nem Messiás és követői csupán elámított rajongók” (Apostolok története, Budapest, 2001, Advent Kiadó. 78-79. oldal). Egészen addig tudott így érvelni, míg nem találkozott Jézussal szemtől szemben.

Van egy másik tényező is, ami hozzájárult ahhoz, hogy Saulból, az üldözőből, Pál, az apostol legyen. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mt 5:44). Úgy tűnik számomra, hogy a korai egyház pontosan ezt tehette. Imádkoztak Saulért, egy gyűlölettel teli emberért, és az Úr Jézus meghallgatta imáikat. Mit tett tehát Jézus? Személyesen látogatta meg az üldözőt. Néhány napja hallottam egy misszionáriusról, aki olyan keresztényeket látogatott meg, akiket üldöztek és néhányukat meg is ölték egy terroristacsoport tagjai. Néhány nő mesélt ezen események okozta fájdalomról, amire a misszionárius csak mély hallgatással tudott válaszolni. Ezután az egyik nő elkezdett imádkozni az üldözőikért. Azon gondolkozom, vajon a kereszt hány ellenségéből válhatna a kereszt bajnoka, ha imádkoznánk értük?

Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-Amerikai Divízió Evangélizációs Intézetének igazgatója
az Andrews egyetem teológia és missziológia professzora
Fordította: Kóczián Károly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése