Pál átváltozása vallási fanatikus zsidóból – aki
halálra üldözte és kínozta a keresztényeket (ApCsel 22:4-5) – szeretett
apostollá, egyszerűen lenyűgöző. Nézzünk csak a sokaságra, akikre Pál
szolgálata hatást gyakorolt. Amikor Pál és társai megérkeztek Tíruszba, a
helyiek meghívták, hogy maradjon velük egy hétig. Amikor eljött a távozás
ideje, „mindannyian elkísérték” őket
„feleségükkel és gyermekeikkel”
együtt a partra, ahol térdre estek és együtt imádkoztak (4-5. vers). Majd Pál
és kísérői továbbindultak, és megérkeztek Cézáreába, ahol Agabus megjövendölte,
hogy Pált Jeruzsálemben le fogják tartóztatni. Ezt hallva, mind a helyiek, mind
társai megpróbálták Pált meggyőzni, hogy ne menjen oda (8-13. vers).
Talán a Szentlélek egyszerre bátorította
Pált, hogy menjen Jeruzsálembe, miközben megpróbálta vissza is tartani ettől? A
szövegek figyelmes olvasása során azt láthatjuk, hogy a Szentlélek figyelmeztette Pált a rá váró
bilincsekre és megpróbáltatásokra, de nem irányította őt szükségszerűen
Jeruzsálembe. Pál saját óhaja volt a pünkösdi ünnep idejére Jeruzsálembe érni
(ApCsel 20:16). Nagyon szerette volna átadni a pogány törzsek gyülekezetei
által gyűjtött felajánlásokat a szükséget szenvedő júdeai gyülekezetek javára.
Amikor Pál megérkezett Jeruzsálembe, mennyire
más fogadtatás várta, mint azt a missziós területeken megszokhatta! Találkozott
Jakabbal, aki ma a Generál Konferencia elnökének felelne meg, és a vénekkel
(18. vers). Bár dicsőséget adtak Istennek a munkáért, amit Pál az elmúlt öt
évben végzett a pogány törzsek között, sokak számára ezen vezetők közül „ismeretlenek voltak a változó körülmények és
a különleges szükségletek, amivel a távoli vidékek munkásai néztek szembe.”
Úgy érezték, hogy hatalmukban áll „irányítani
ezeken a területeken élő testvéreiket” (Az
apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 263. oldal), még a
messzi pogányok nagylelkű felajánlásának átvétele után is. A jeruzsálemi
vezetők szerint Pál arra tanította a pogányok között élő zsidókat, hogy hagyják
el Mózest, és forduljanak Krisztushoz (21. v.). Így felajánlották Pálnak, hogy
vegyen részt zsidó tisztulási rítusban a Templomban, hogy az emberek számára is
nyilvánvaló legyen: Pál nem fordult el a júdai hagyományoktól.
Pál beleegyezett, de micsoda hibának
bizonyult ez! Az ünnep utolsó napján néhány Ázsiából való zsidó, régi
ellenségei, meglátták őt, és nagy lármát csaptak. Kivonszolták Pált a
templomból, és meg akarták ölni (30-31. v.). Pált letartóztatták, és kísérlete,
hogy megbékítse a zsidókat „csak
súlyosbította a válságot, fokozta megjövendölt szenvedéseit, megingatva az
egyház egyik legerősebb tartóoszlopát, és szomorúságot hozva sok keresztény
szívbe mindenfelé.” (Az apostolok története.
405-406. o.). Isten nagy emberei is elkövetnek hibákat. De, ha szívüket
folyamatosan Isten felé fordítják, Ő ezeket a hibákat felhasználja az Ő jó
munkája javára. Pál végül is Rómába kerül majd.
Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-Amerikai Divízió
Evangélizációs Intézetének igazgatója
az Andrews egyetem teológia és missziológia professzora
Fordította: Kóczián
Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése