Korinthus volt „az ókori Görögország piaca”.
A város egy keskeny földsávra épült, ahol a keletről és a nyugatról érkező
hajók mind kiköthettek, és letehették áruikat. Az északról és délről futó
útvonalak is mind áthaladtak Korinthuson. Mivel gazdag kozmopolita város volt,
sokféle embert vonott. Római kolóniaként ezért viselt sok polgára latin
neveket, mint például Akvila és Priszcilla, Klaudiusz és Jusztusz. Korinthus
erkölcstelenségét az jelentette, hogy heves üzleti és kereskedelmi verseny
folyt. A főisten Vénusz vagy Aphrodité volt, a szépség és szerelem istennője.
Ezer papnő, vagyis templomi prostituált járta az utcákat minden éjjel.
Amikor Pál Korinthusba érkezett, hosszan és
mélyen gondolkodott Athénben szerzett tapasztalatáról. Olyan városba érkezett
most, amely nem kevésbé volt kozmopolita és pogány, mint Athén, mindössze
annyiban különbözött, hogy nem volt olyan művelt, viszont sokkal züllöttebb.
Pál hozott egy döntést: a keresztre fog összpontosítani. Amikor a zsinagógában
prédikált, hallgatói észrevették, hogy teljes szívből szereti a megfeszített és
feltámadt Megváltót”. A korinthusiak „látták, hogy gondolatai Krisztusra
összpontosulnak, s egész élete szoros kapcsolatban áll Urával” (Ellen G. White:
Az apostolok története. Budapest,
2001, Advent Kiadó. 164-165. oldal). A zsidók többsége elutasította a kereszt
üzenetét, ezért Pál a pogányokhoz fordult (6. vers). A szomszédban, egy római
hívő otthonában adott tanítást az ott jelenlévőknek, „és a korinthusiak közül… sokan hittek és megkeresztelkedtek” (7-8.
vers).
A város azonban annyira züllött volt, és
annyira hajlott a gonoszságra, hogy Pál tartott attól, milyen gyülekezetet
fognak alkotni. Azon gondolkodott, „zöldebb legelőkre” tér. Ekkor lépett közbe
Jézus a korinthusiak érdekében. Éjjeli látomásban biztosította szolgáját
afelől, hogy minden rendben lesz, csak hirdesse tovább az evangéliumot, hiszen
sokan fognak pozitívan válaszolni munkájára (9-10. vers). Pál másfél évig
dolgozott ott (11. vers). „Nagy gyülekezet sereglett Krisztus zászlaja alá” (Az apostolok története, 167. oldal).
Akik Istenért dolgoznak, komoly kihívásokkal
fognak szembenézni. Az ellenségnek nagy az ereje. Isten azonban sokkal nagyobb,
hatalmasabb, és végtelenül szerető Atyánk. Ő képes mindenből megmenteni. Soha
ne adjuk fel, hogy Isten akaratát cselekedjük! Vele valóban minden lehetséges. Az
athéni viszonylagos csalódottság után, s annak ellenére, hogy Korinthus
lakóiból igencsak hiányzott a lelki érettség, Isten mégis őket és az ő
problémáikat használta fel arra, hogy Pált az egész Újszövetség legfontosabb
tanácsainak megírására ösztönözze.
Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-Amerikai Divízió Evangelizációs
Intézetének igazgatója
az Andrews
egyetem teológia és missziológia professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése