Mai szakasz: Apostolok cselekedetei 15

A korai keresztény egyház történetének gondos megörökítéséből kiderül, hogy az emberi természet mit sem változott az évezredek során. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 15. fejezetének első verse olyan problémáról beszél, ami megoldást igénylő konfliktusokhoz vezetett az antiókhiai gyülekezetben. Ezért kis küldöttséget menesztettek Jeruzsálembe a Főtanácshoz. Miután a vének és az apostolok üdvözölték őket, előadták küldetésük célját, ami heves vitát váltott ki. Végül Péter felállt és így szólt: „Miért akarjátok megkérdőjelezni e hívők őszinteségét?”  „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2:8). Ezeket az új hívőket ugyanúgy elfogadja Isten, mint a zsidókat.

Péter beszéde felkészítette a tanácsot Pál és Barnabás mondanivalójára. Miután befejezték, Jakab, Jézus fivére, aki a Tanács elnöke volt, Péter beszédére alapozva összefoglalta Isten kijelentését, hogy Ő befogadja ezeket a pogányokat egyházába. Felhívta a figyelmet, hogy a pogányok megtérése is szerepel a prófétai jövendölésekben (Ámos 9:12), és része Isten tervének. Jakab hatalommal szólt: „Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg engem!” (13. vers). Azt javasolta, ne háborgassák ezeket az új hívőket, hanem levélben szólítsák fel őket, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságaitól, és ne fogyasszanak se megfulladt állatot, se vért. A szombatnap megtartásának említésére, ami szintén a törvény része, semmi szükség nem volt.

Mindez nem Jakab egyszemélyi döntése volt, hanem az apostolok, a vének és az egész gyülekezet elfogadta. A 22. vers szerint ez „tetszett” mindnyájuknak, vagyis elrendelték, megszavazták. A „megoldást” jelentő levélben biztosították az új keresztényeket, hogy ők és a jeruzsálemi vezetők mind testvérek a Jézus Krisztusban. A kiválasztott képviselőkkel elküldték a levelet az antiókhiai gyülekezeti tagoknak, akik nagyon hálásan fogadták azt.  Közös imádság és megegyezés – amit minden érintett elfogadott – által sikerült elkerülni a válságot. Jelentős lépések történtek az egyházi szervezet felépítésében!

Milyen sok hasonlóságot mutat ez a mi egyházunk kezdeteihez! James White hangsúlyozta az egyházszervezet szükségességét. Küldöttek gyűltek össze, kérdéseket bocsátottak szavazásra, nevet választottak, hívők közössége jött létre, Isten egyháza megalapozódott és növekedésnek indult, és ma is Isten egyháza. Nem ösztönöz vajon bennünket az apostolok történetének tanulmányozása arra, hogy mi is segítsük Isten munkájának befejezését a helyi gyülekezetben, a szomszédságunkban, városunkban, vagy a széleskörű, messzire terjedő missziós munkában?  Mt 24:14.

Alice Voorheis
nyugalmazott nevelési osztálytitkár
jelenleg az Adventist Heritage Ministry munkatársa

Fordította: Csala Beáta