Thesszalonika, Bérea
és Athén: három görög város, ahol három különböző evangélizációs módszert kellett
alkalmazni, ha el akarták érni az ott lakókat. Thesszalonikában Pál három hétig
prédikált a zsinagógában a zsidóknak és az istenfélő görögöknek. Elmondta
megtérésének történetét, középpontban Isten törvényével és megmagyarázva a
templommal kapcsolatos ceremóniák és rítusok igazi értelmét. Ezeket mind
egybekötötte a Messiás szolgálatával és áldozatával. Néhány zsidó hitt, de
sokkal több pogány, akik között volt a város néhány befolyásos asszonya is.
Néhány zsidó, akik nem akartak hinni, feldühödtek azon, hogy Pál, a Szanhedrin egykori
tagja, három hét alatt felforgatta az egész világukat. Nemcsak néhány
kereszténnyé lett honfitársuk irántuk való hűségét veszítik el, hanem, ami még
ennél is fontosabb, pogány támogatóikat is. Ezért olyan zendülést keltettek a
városban, hogy Pálnak és Barnabásnak az éj leple alatt Béreába kellett
távozniuk.
Béreában – ami
majdnem 100 km-re van nyugatra – Isten újabb lehetőséget nyitott meg számukra.
Itt Pál ugyanazokat a tanításokat mondta el, annyi különbséggel, hogy „naponta”
tanulmányoztak (11. vers). Amikor nyilvános evangelizációkat tartok, látom
annak az áldását, hogy az emberek naponta ki vannak téve Isten Igéje hatásának.
Isten Lelke egyértelműen munkálkodik a szíveken. Thesszalonikával ellentétben a
béreaiak közül „sokan” hittek és előkelő emberek is elfogadták az evangéliumot
(12. vers).
Az igazi próba
azonban Athén volt. Athén aranykora – Platón és Szókratész kora – már a múlté,
de az athéniak magukat intellektuálisan magasabb rendűnek képzelték az ország
többi részéhez képest. Az epikureusok a naturalizmusban (véletlen) hitek és nem volt személyes istenük. A sztoikusok
panteisták voltak, számukra minden Isten volt. Ezen felül Athénben több
szentélye volt a különböző isteneknek, mint bármely más városban, még az
„ISMERETLEN ISTENNEK” is volt egy oltára.
Pál egyik ősi költőjüket
idézte annak érdekében, hogy bemutassa nekik azt az Istent, akit nem ismertek.
Hatszáz évvel korábban egy súlyos járvány sújtotta a várost. Egy bárányt hoztak
be a városba, és amelyik bálvány oltár közelébe feküdt le, annak az istennek
áldozták meg. Ha a bárány egyetlen isten közelében sem feküdt le, akkor
felállítottak egy oltárt az „ISMERETLEN ISTENNEK”, és ennek az istennek
áldozták fel. Így tehát Pál bemutatta nekik azt az Istent, akit nem ismertek,
aki életet és leheletet ad mindennek, feltámasztja a halottakat és megítéli a
népeket. Néhányan hittek neki még a befolyásosabb emberek közül is.
Pál módszere
különbözött a hallgatóság függvényében. A történet ugyanaz volt, de a
megközelítés más és más. Tanulhatunk Pál apostoltól: próbáljuk megérteni az
embereket, miközben imádkozunk azért, hogy a szívükhöz vezető utat megtaláljuk.
Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-Amerikai
Divízió Evangélizációs Intézetének igazgatója
az Andrews egyetem teológia és missziológia professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése