Mai szakasz: Római levél 2

Miután Pál az első fejezetben bemutatja az evangélium erejét, amely minden hívő számára elérhető, leírja a gonoszok teljes romlottságát. Bennünket, akik ismerjük Istent, megkísérthet a következő gondolat: „Köszönöm Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint azok a gonosz pogányok.”

A második fejezetben azonban Pál leírja azok bűnösségét, akik ismerik Istent. Az első versben bemutatja azt, hogy nincs mentségünk arra, hogy mások gonoszságát megítéljük, mert mi is ugyanolyan bűnösök vagyunk, mint ők. A harmadik versben azt állítja, hogy éppen úgy, ahogy a gonoszok meg lesznek ítélve, azok, akik ismerik az igazságot, de elkövetik ugyanazokat a bűnöket, nem szabadulnak meg az ítélet alól.

A 4. vers arra emlékeztet, hogy Isten jósága az, amely bennünket megtérésre indít, és egyértelmű az, hogy mindnyájunknak válaszolnunk kell erre a jóságra. Mire a 10. és 11. versekhez érkezünk, láthatjuk, hogy Isten nem hagyja figyelmen kívül egyetlen társadalmi osztály bűneit sem. Lehetsz zsidó vagy görög, keresztény vagy nem keresztény, nem az ment meg az ítéletben, hogy mit állítasz magadról.

Pál továbbmegy, és a 17-24. versekben bebizonyítja, hogy Isten neve megszégyenül a pogányok között azon hívők által, akik a törvényt prédikálják és tanítják, miközben megszegik azt. Gyakran nem vesszük észre, hogy hitvalló keresztényekként figyelmen kívül hagyjuk Isten törvényét, ami oda vezet, hogy szégyent hozunk Isten nevére a hitetlenek között.

Ebben a fejezetben az apostol bemutatja, hogy úgy a hitvalló keresztényeknek, mind a gonoszoknak szükségünk van az evangélium átformáló erejére. Legyen az illető hajléktalan drogos, aki egy város utcáin él, vagy a Hetednapi Adventista Egyház egyik felszentelt lelkésze, mindnyájan vétkeztünk, és híjával vagyunk Isten dicsőségének, és szükségünk van Jézus Krisztus átformáló erejére, úgy ahogy azt az evangéliumokban találjuk.

Pál azzal fejezi be a fejezetet, hogy elmondja nekünk: Isten igazsága nem csupán egy külső jogi eljárás, hanem egy belső megtérés, a szív körülmetélése. Ezt jelenti igaz hívőnek, az Ábrahám magvából való lelki izraelitának lenni. Ez teljesen világossá válik a 4. fejezetben.

Norman McNulty, M.D.

neurológus, Lawrenceburg, TN, USA