Miután elolvastuk a Római
levél első két fejezetét, hívőként feltehetjük magunknak a kérdést: „Miért
döntöttünk úgy, hogy hetednapi adventisták leszünk? Ismereteim miatt sokkal szigorúbban
felelősségre leszek vonva az ítéletben.” Pál ezt a fajta választ várta a
zsidóktól, akikre Isten rábízta törvényét, és akiknek hatalmas előnyük volt.
Olyan útmutatásokat kaptak, amelyek sokkal könnyebbé tehették a megváltás útján
való járásukat.
Ezek után a 3. és 4.
versben rámutat arra, hogy habár egyesek nem hisznek az igazságban úgy, ahogyan
azt a Szentírás bemutatja, ez nem helyezi hatályon kívül az igazságot. Idézi az
51. zsoltár 4. versét, amely azt mondja, hogy amikor Isten megszólal, akkor
igazat mond, és nem hazudik. Isten igaz marad, amikor igaznak nyilvánítja azt,
aki Benne hisz. Isten neve és becsületessége forog kockán, amikor ezt teszi. Amit
ő mond, az igaz!
A következőkben Pál
világossá teszi, hogy nem tanít olyat, amit egyesek róla állítanak, hogy
elfogadható az, ha folyamatosan vétkezünk, mondván: minél több a bűnünk, annál
több kegyelmet kapunk (5-8. vers). Aztán az egész emberiség bűnösségéről beszél
(10-11. vers). „Nincsen igaz ember egy
sem.” Ez az igazságtalanság az ember elméjében kezdődik el. Ostoba
döntéseink Isten ellen fordítanak bennünket, és mindenféle bűnös cselekedetet
eredményeznek, beleértve azt is, hogy nem lesz bennünk istenfélelem (12-18.
vers). Viszont az istenfélelem az örökkévaló evangélium egy része, ahogyan azt
az első angyal üzenetéből látjuk (Jel 14:6-7). Isten megígérte, hogy
megszabadít bennünket ostoba döntéseinktől (10-18. vers). Amikor a 19. vershez
érkezünk, azt olvassuk, hogy az „egész világ” ítélet, valamint az ebből fakadó
kárhoztatás alatt van, és mindenki bűnös Isten előtt. És mivel mindannyian
bűnösök vagyunk, semmilyen mennyiségű jó cselekedet nem képes megváltani
bennünket. Így mindannyiunknak szüksége van Isten igazságára, amelyet a Jézus
Krisztusban való hit által kapunk meg. Az igazságot mindenki megkapja, aki
igazán hisz Jézus Krisztusban.
Ezt az igazságot
Isten ingyen és kegyelemből adja, és Jézus áldozta teszi ezt a kegyelmet
elérhetővé. Így, aki hisz Jézusban, megigazíttatik, és Isten igaz marad,
miközben igaznak nyilvánítja a hívőt (24-26. vers). A fejezet úgy ér véget,
hogy bemutatja: nincs helye a kérkedésnek, mert ez az igazság hit által lesz a
miénk zsidóké és görögöké, keresztényeké és nem keresztényeké. Továbbá ez a hit
arra ösztönzi a hívőket, ne hagyják figyelmen kívül Isten törvényét, hanem
inkább emeljék magasra azt. Más szavakkal, azok, akik megtapasztalják a hit
általi megigazítást, engedelmes életet fognak élni Isten kegyelméből, Jézus
Krisztus, a mi Megváltónk által (27-30. vers).
neurológus, Lawrenceburg,
TN, USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése