Pál miután egy sor
gyülekezeti nehézséggel foglalkozott, arra bátorítja a korinthusi
keresztényeket, hogy tartsanak ki amellett az ige mellett, amelyet hirdetett
nekik (2. vers). Üzenetének középpontjában található az a tény, hogy „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások
szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik
napon” (3-4. vers – új prot. ford.). A korai apostolok közösen tettek
bizonyságot Krisztus halála és feltámadása hitelességéről.
A korinthusi gyülekezetet
aggasztotta a feltámadás mikéntje (12-19. vers). „hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása”?
Más szavakkal, ha Krisztus nem
támadt fel, halálának nincs semmi értelme (14. vers). A halottak állapotáról
szóló üzenet világos: amikor valaki Krisztusban való hitben hal meg, alszik az
igazak feltámadásáig, amely Jézus visszatérésekor fog megtörténni (18. vers).
Ázsiai misszionáriusként
tapasztaltam, hogy a legvitatottabb világnézeti kérdés a halállal kapcsolatos.
Két egyetemista diákunk fiának nem régen bekövetkezett halálesete emlékezetett
erre ezen a héten, amikor ezt az áhitatot írtam. A válság
pillanatában hajlunk arra, hogy visszatérjünk ahhoz, ami megszokott volt
számunkra. Sok fiatal megkérdezte tőlem, amikor a temetésre készültem, hogy
valójában mi is történik, amikor az ember meghal. Sok más vallás hívei, úgymint
a buddhisták, hinduk, sőt még a római katolikusok is úgy képzelik el a lelket,
mint ami ott lebeg a halott test körül. A Biblia üzenete azonban egyértelmű:
amikor egy ember meghal, alszik Jézus második eljöveteléig. Csak Jézusnak van
hatalma életet visszaadni. Minden más tanítás téves, és azt hinni, hogy a
szellemek lebegnek a holtak fölött, egyenesen démoni.
Végül „mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (26. vers). Ez az
áldott reménység, amelybe mindannyian belekapaszkodunk, miközben várjuk a nagy
találkozást Jézus második eljövetelekor. Pál ezt mondja: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de
mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó
harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak
romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk” (51-52. vers). A halál és a bűn
soha nem képezte Isten tervének részét. „De
hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
(57. vers).
Michael W. Campbell, Ph.D
tanársegéd, történelem és
teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista
Felsőoktatási Intézet
Fülöp-szigetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése