Pál ebben a
részben foglalja össze a zsidó néphez intézett evangéliumi
felhívását. Annak ellenére, hogy Izrael elveszítette státuszát, mint választott
nép, amikor elutasította Krisztust, ez nem jelenti azt, hogy Isten elvetett
volna személy szerint bárkit is pusztán zsidó származása miatt. Azok, akik
hisznek Jézusban, Isten kegyelmi népének részévé válnak. Pál emlékezteti
olvasóit, hogy ő Benjámin törzséből való, és hogy Isten kegyelme mentette meg
őt is. Már Pál idejében is sok zsidó volt, aki hitt Krisztusban, akik nem
cselekedetek által, hanem kegyelem által megmentett emberek voltak.
Pál rávilágít, hogy
Izrael nem szerezte meg azt a dicsőséget, amit szeretett volna. Krisztus
azonban véghezvitte Isten szándékát a kereszten, így azok a zsidók, akik
elfogadják az Ő áldozatát, részesülnek Isten tervének beteljesedésében (7-14.
vers). Pál Ézsaiás 29:10-et és Zsoltárok 69:23-at idézi, hogy bemutassa: a
zsidók vakok voltak, elaludtak, és az elbotlás érzéketlen és kemény kövévé lettek.
Ugyanakkor ez a bukás vezetett a pogányok megmentéséhez. Isten célja az volt,
hogy megváltó szolgálatát a pogányok által vigye véghez, és így felébressze a
zsidók féltékenységét, ami által azok majd elfogadják Jézust, mint Messiást.
Ezután Pál arról
beszél, hogy a hitetlen zsidók olyanok, mint az olajfáról leszakadt ágak. A
pogányokat, mint vad olajfaágakat oltotta be Isten a leszakadt ágak helyére.
Azonban, ha a zsidók újra hisznek, akkor ők természetes módon „oltatnak be”,
mert ők nem vad olajfaágak, mint a pogányok. Ha a zsidók hisznek Krisztus
igazságában, akkor számukra egészen természetes lesz, hogy „beoltassanak” a
kereszténységbe (15-24. vers). Továbbá, ahogyan Isten nem kedvezett
hitetlenségük miatt a természetes ágaknak (zsidók), ugyanúgy ha a pogányok
veszítik el a hitüket, akik a vad ágak, amelyeket Ő oltott be, Isten hasonlóan
fog majd bánni velük is, mint ahogyan hitetlen zsidókkal bánt.
Pál azzal zárja ezt a
fejezetet, hogy az új lelki Izrael egy olajfa, amely a Krisztusban hívő zsidókból
és a „beoltott” vad olajfaágakból, a pogányokból áll. Ezt az új Izraelt a
Szabadító mentette meg, Aki Sionból jött ki, és elfordítja őket Jákob
hitetlenségétől. Azokat, akiket megmentett, meg is szabadította a bűntől. Ez az
az új szövetség, amelyet Isten köt velük (25-36. vers). Lásd még Jeremiás 31:31-34
és Zsid 8: 10-13.
A zsidóknak éppúgy,
mint a pogányoknak, szükségük van Isten irgalmára, mert mindnyájan vétkeztek.
Isten mélysége és ismeretének gazdagsága felülmúlhatatlan! Isten bölcsessége, tudománya és ítéletei
kikutathatatlanok. Látjuk, hogy Isten mindent megtett annak érdekében, hogy
mindenkit megmenthessen, akár zsidókat vagy nem zsidókat, és becsületesen
bánik azokkal is, akik elutasítják Őt. Mivel emberek vagyunk, nem tudjuk
teljesen megérteni Isten útjait, de tudjuk, hogy szeret bennünket, és hogy
bízhatunk Benne.
Norman McNulty, M.D.
neurológus, Lawrenceburg, TN, USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése