2015. március 22., vasárnap

Mai szakasz: 1 Korintus 8

Pál apostolt teljesen lefoglalják a korinthusi gyülekezet tagjainak problémái. A hívők első generációjának legszélesebb körben ismert vezetőjeként most a „bálványáldozati hús” (1. vers) problémás témája felé fordítja figyelmét. A válasz látszólag egyértelmű volt, hiszen az apostolok megtiltották bármi olyannak a fogyasztását, amit bálványoknak ajánlottak fel (lásd ApCsel 15:20-29).

Bár ez a keresztény életvitelre vonatkozó elvárás nagyon is ismert volt, Pál mégis vitába száll azokkal, akik ennek engedelmeskedve nem esznek bálványáldozati húst, és emiatt elégedettek magukkal, sőt büszkévé kezdenek válni a viselkedésükre. „Az ismeret felfuvalkodottá tesz” (1b vers) – figyelmezteti őket, mert ezek a bálványok egyszerű ember alkotta tárgyak, amiket sátán arra használ, hogy széthúzást szítson, és a lelki növekedést gátolja (ahogy azt korábban, a 4. fejezetnél megjegyeztük). Pál ezt a vitát használja fel arra, hogy mélyebben gyökerező problémákhoz jusson el, mint hogy a keresztényeknek hogyan kellene viszonyulniuk egymáshoz.

Ez a helyzet egy vegetáriánus személyre emlékeztet, akit régen ismertem: ő mindig megvizsgált minden fogást a gyülekezeti közös étkezések alkalmával, áldását adva azokra, amiket rendben talált. Mindenki mást, aki nem elfogadható ételt hozott, megdorgált, mert ők nem követték megfelelően a Prófétaság Lelkét (azaz Ellen White profetikus tanácsait). Vegetáriánus lelkészként aggódni kezdtem, mert voltak néhányan újak köztünk, akik csak akkor ismerkedtek az egyházzal, és néha halat vagy húst hoztak ezekre az összejövetelekre. Amikor megkérdeztem ezt a személyt, hogy mit mond arra, hogy Jézus evett halat, azt mondta: „Jézus nem volt a teljes igazság birtokában, nem ismerte a Prófétaság Lelkét.” Más szavakkal, ha Jézus ismerte volna Ellen White egészségügyi tanácsait, Ő is vegetáriánus lett volna. E kijelentés merészsége még ma is megdöbbent.

Pál apostol megfigyelte, hogy nem az általunk fogyasztott ételek által jutunk közelebb Istenhez (8. vers). Először is a fontossági sorrendünket kell rendbe tennünk! Ha ezt megtesszük azáltal, hogy Krisztus-központú életet élünk, egy valóban érett hívő úgy fog élni, hogy ne váltson ki „megütközést az erőtlenek között” (9. vers), akik újonnan jutottak hitre.

Michael W. Campbell, Ph.D

tanársegéd, történelem és teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet
Fülöp-szigetek

Fordította: Kóczián Károly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése