Pál apostolt teljesen lefoglalják
a korinthusi gyülekezet tagjainak problémái. A hívők első generációjának
legszélesebb körben ismert vezetőjeként most a „bálványáldozati hús” (1. vers) problémás témája felé fordítja
figyelmét. A válasz látszólag egyértelmű volt, hiszen az apostolok megtiltották
bármi olyannak a fogyasztását, amit bálványoknak ajánlottak fel (lásd ApCsel
15:20-29).
Bár
ez a keresztény életvitelre vonatkozó elvárás nagyon is ismert volt, Pál mégis
vitába száll azokkal, akik ennek engedelmeskedve nem esznek bálványáldozati
húst, és emiatt elégedettek magukkal, sőt büszkévé kezdenek válni a
viselkedésükre. „Az ismeret
felfuvalkodottá tesz” (1b vers) – figyelmezteti őket, mert ezek a bálványok
egyszerű ember alkotta tárgyak, amiket sátán arra használ, hogy széthúzást
szítson, és a lelki növekedést gátolja (ahogy azt korábban, a 4. fejezetnél
megjegyeztük). Pál ezt a vitát használja fel arra, hogy mélyebben gyökerező
problémákhoz jusson el, mint hogy a keresztényeknek hogyan kellene viszonyulniuk
egymáshoz.
Ez a
helyzet egy vegetáriánus személyre emlékeztet, akit régen ismertem: ő mindig
megvizsgált minden fogást a gyülekezeti közös étkezések alkalmával, áldását
adva azokra, amiket rendben talált. Mindenki mást, aki nem elfogadható ételt
hozott, megdorgált, mert ők nem követték megfelelően a Prófétaság Lelkét (azaz
Ellen White profetikus tanácsait). Vegetáriánus lelkészként aggódni kezdtem,
mert voltak néhányan újak köztünk, akik csak akkor ismerkedtek az egyházzal, és
néha halat vagy húst hoztak ezekre az összejövetelekre. Amikor megkérdeztem ezt
a személyt, hogy mit mond arra, hogy Jézus evett halat, azt mondta: „Jézus nem
volt a teljes igazság birtokában, nem ismerte a Prófétaság Lelkét.” Más
szavakkal, ha Jézus ismerte volna Ellen White egészségügyi tanácsait, Ő is
vegetáriánus lett volna. E kijelentés merészsége még ma is megdöbbent.
Pál
apostol megfigyelte, hogy nem az általunk fogyasztott ételek által jutunk közelebb
Istenhez (8. vers). Először is a fontossági sorrendünket kell rendbe tennünk!
Ha ezt megtesszük azáltal, hogy Krisztus-központú életet élünk, egy valóban
érett hívő úgy fog élni, hogy ne váltson ki „megütközést
az erőtlenek között” (9. vers), akik újonnan jutottak hitre.
Michael W. Campbell, Ph.D
tanársegéd, történelem és teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet
Fordította:
Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése