Ez a fejezet Pál
evangélium-magyarázatának a tetőpontja, és a Biblia egyik legkiemelkedőbb
alkotása. Mindjárt az első versben Pál összefoglalja mindazt, amit a hét
fejezet alatt mondott „Nincsen azért
immár semmi kárhoztatásuk (de van megigazulásuk) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak,
hanem Lélek szerint.” Kárhoztatás alól szabadnak lenni azt jelenti, hogy
Krisztus Jézusban vagyunk és nem halandót követünk, hanem a Szentlélek vezetése
szerint járunk. Krisztus felszabadított minket a bűn és halál alól.
Pál emlékeztet minket
arra, hogy a testünk erőtlen, azonban Krisztus lejött ebben a halandó testben
és legyőzte a bűn erejét, „hogy a
törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem
Lélek szerint” (3-4. vers). Ez a hit általi megigazulás. A test szerinti
gondolkodás Isten ellen van, és a halálba vezet. Emlékezzünk mit mondott Pál a
Római levél 7:14 versében: „de én testi
vagyok, a bűn alá rekesztve”, azonban a lelki gondolkodás békességet és
életet ad. Azok, akik hit által igazak, békére lelnek Istenben (5-8. vers).
Ezután Pál bemutatja,
hogy a lélek szerinti élet lehetséges, ha a Szentlélek bennünk lakozik és
ezáltal Krisztus bennünk élhet. Amikor Krisztus bennünk lakik, a bűn óembere
meghal, és mi lelkileg feltámadunk, hogy új életet élhessünk (9-13. vers).
Azonban ha továbbra is a test kívánságai szerint élünk, meg fogunk halni, ahogy
ez a Római levél 7. fejezetében is le volt írva. Számunkra megvan az a
csodálatos ígéret, miszerint ha Szentlélek szerinti életet élünk, Isten
gyermekeivé válunk. Úgy beszélhetünk Istenhez, mint az édesapánkhoz. De nem
csak ez, hanem ahogyan Jézus is Isten Fia, mi is Isten gyermekei leszünk,
vagyis Jézus örököstársai! Milyen csodálatos ajándék ez Istentől! Az egész teremtett
világ Isten gyermekeinek, Krisztus örököstársainak megjelenésére vár (14-19.
vers).
Két gyönyörű ígéretünk
van: az egyik, hogy a Szentlélek által imáinkat Isten meghallgatja, a másik,
hogy Isten mindent azok javára fordít, akik szeretik Őt (20-30. vers). Ahogy
Pál befejezi ezt a fejezetet, a magyarázatot, milyen következtetést von le?
Azt, hogy Isten szeretete igazít meg, és nem számítanak a megpróbáltatásaink, amelyekkel
szembe kell néznünk, vagy az üldöztetések, amelyeket majd el kell viselnünk, mert
amíg jelen van Isten megigazító kegyelme az életünkben, szintén érvényes az az
ígéret, hogy semmi sem választhat el minket Istentől (31-39. vers). Vele fogunk
élni az örökkévalóság el nem múló éveiben!
Norman McNulty, M.D.
neurológus, Lawrenceburg, TN, USA
Fordította: Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése