Ebben a szakaszban Pál a kereszténységen
belüli különböző gyakorlatokkal foglalkozik. Ezt a fejezetet az 1Korinthus
8-cal együtt olvasva, ahol ugyanezekkel a témákat taglalja a gyülekezeten
belül, jobban megérthetjük, hogy mit is tanít az apostol. Akkoriban a keresztények
kérdéseket tettek fel a piacon kapható, bálványoknak felajánlott áldozati
ételekkel kapcsolatban, és arra vonatkozóan is, hogy ők miként viszonyuljanak
ezekhez. Voltak, akik pogány szokások hátteréről jöttek, és ők nem akartak többé
bálványoknak áldozott ételeket enni. Pál arra szólítja fel őket, hogy ne
gyengüljenek meg a hitben, mivel néhányan közülük, ha ennének abból az ételből,
vágyakozást éreznének arra, hogy visszatérjenek a bálványimádás korábban
gyakorolt szokásához. Mások megehetnék ugyanazt az ételt, mégsem gondolnának
egyszer se a bálványokra, akiknek azt az ételt felajánlották. Pál azt kéri
azoktól, akik megeszik ezt az ételt, hogy ne nézzék le azokat, akik nem eszik
meg azt, és azokat, akik nem eszik, meg arra figyelmezteti, hogy ne ítéljek el
azokat, akik viszont megeszik (3-4. vers).
Azokat a nézetkülönbségeket is taglalja, amik
abból erednek, hogy néhány keresztény megtartja a ceremoniális ünnepnapokat,
míg mások nem (ld. Gal 4:10). Pál azt mondja, hogy mindenki „legyen bizonyos a maga meggyőződésében”.
Más szavakkal a bálványoknak áldozott ételek fogyasztásának vagy a ceremoniális
ünnepek megtartásának kérdése nincsenek hatással az üdvözülésünkre (5-6. vers).
Mindemellett Pál emlékezteti a híveket, hogy „senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának” (7. vers). A cselekedeteink
befolyásolják a körülöttünk lévőket. Ezután arra mutat rá, hogy mindannyiunknak
meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt, és a mi saját cselekedeteink
szerint fogunk megítéltetni, nem másokéi szerint (8-12. vers). Innentől a
fejezet végéig Pál abbéli aggodalmainak ad hangot, hogy azok, akik esznek a bálványoknak
áldozott húsból, megütközés kövei lesznek azok számára, akik nem esznek olyat.
Pál személyes meggyőződése az, hogy az ilyen
étel nem tisztátalan, még ha bálványoknak is áldozták fel. És bár mindkét
oldalt arra figyelmeztette, hogy ne ítéljék el a másikat, mégis aggódik azért,
hogy a lelkiekben gyengék elveszthetik a hitüket, ha azt látják, hogy más keresztények
bálványoknak áldozott ételeket esznek. Ezek miatt az aggodalmak miatt Pál arra bátorítja
a hitben erőseket, hogy tartózkodjanak olyan dolgok evésétől vagy ivásától, ami
megbánthat egy testvért, és elfordíthatja Krisztus követésétől (21-23. vers).
Ahogy az ebből a fejezetből látható, nem
tisztátalan vagy tiszta ételek evése a fő téma, ahogy azt sok keresztény
állítja. A mögöttes elv mégis egyértelmű. El kell kerülnünk minden olyasmit, ami
azt okozhatja, hogy az újonnan megtérek visszaforduljanak ahhoz, amit a
kereszténnyé válásuk előtt csináltak. Ez a figyelmeztetés a következő
fejezetben is folytatódik.
Norman McNulty, M.D.
neurológus,
Lawrenceburg, TN, USA
Fordította: Kóczián
Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése