Mai szakasz: Római levél 12

Ez a fejezet egy felhívással kezdődik minden keresztény felé, hogy szánják oda testüket élő áldozatul. Pál intézi ezt a hívást: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Ez a felhívás az evangélium megértésén alapszik, ahogy az előző tizenegy fejezet is. Attól, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó, mindenképp szüksége van az evangéliumra; és ez az evangélium arra kér, hogy úgy gondoskodjunk a mi testünkről, hogy azt, mint egy élő áldozatot mutathassuk be. Ez párhuzamos azzal a gondolattal, amit a Róma 6:6-7 és Gal 2:20 versekben mondott, hogy feszíttessünk meg Krisztussal. Amikor élő áldozatként mutatjuk be a testünket Krisztusnak; akkor átalakulunk elménk megújulása által, és már nem igazodunk ehhez a világhoz. Ez az megtérés tapasztalata, és az Isten tökéletes akarata.

Ezután Pál arra inti keresztény hívőket, hogy ha már megújult az elméjük, akkor ne tartsák többre magukra, mint amennyire kellene. A miértre a válasz az, hogy Krisztus testén belül – ami az egyház –, sok különböző ajándék található. Nem mindenkinek jut ugyanaz az ajándék, s így míg az egyik tehetséges a prófétálásban, a másik ajándéka a lelkészi hivatásban mutatkozik meg, illetve a tanításban, a buzdításban, vagy a jótékonyságban, esetleg mások vezetésében (3-8. vers). Egyik ajándék sem jobb a másiknál, de az összes szükséges Krisztus testének felépítéséhez.

A fejezet többi versében Pál az evangélium hatalmának gyakorlati példáit vázolja fel, ami megnyilvánul majd a keresztény hívők között. Szeretetünk mindenféle tettetés és képmutatás nélküli lesz. Gyűlölni fogjuk, ami gonosz, és elhagyjuk azt; a jóhoz pedig kitartóan ragaszkodunk. Szívbéli jósággal, testvéri szeretettel fordulunk majd egymás felé, egymást különbnek tartván önmagunknál. Nem leszünk lusták a munkánkban, és buzgó lelkületűvé válunk, mint Istent szolgái. Örvendezni fogunk abban a reményben, melyet Isten adott nekünk; türelmesekké válunk a próbák során, és megtanuljuk, hogy minden helyzetben imában forduljunk Isten felé.

Jótékonysági munkát fogunk végezni úgy, hogy adunk azoknak, akik szükséget szenvednek; és megáldjuk az ellenségeinket, nem pedig megátkozzuk. Békében fogunk élni minden emberrel, amennyire csak lehetséges; enni adunk ellenségeinknek, ha éhesek, és jóval győzzük meg a rosszat. Engedni fogjuk, hogy Isten döntsön azok fegyelmezéséről, akik rosszat tettek velünk, mert ez a felelősség az Övé. Pál az evangélium hatalmát nagyon világos és gyakorlati módon szemlélteti. Azzal, hogy átadjuk testünket élő áldozatul neki, önzetlenné válunk; és krisztusi életet élünk azáltal, ahogyan hittársainkhoz és azokhoz viszonyulunk a világon, akik nem hisznek.

Norman McNulty, M.D.
neurológus, Lawrenceburg, TN, USA

Fordította: Baksa Viktória