Mai szakasz: 1 Korintus 2

A korinthusi gyülekezet nagy kihívásokkal találta szembe magát. Az apostol felismerte azt, hogy a megoldás egyszerű: „Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten” (2. vers – ERV). Emlékeztette őket arra, hogy prédikálása nem „emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék” (4-5. vers).

Az egyház egyik legnagyobb kihívása akkor és most is az, hogy a kereszténység önmaga körül forogjon. Ez azonban nem helyes. Onnan tudjuk, hogy ez rossz, hogy Isten kijelentette a Szentlélek által (10. vers). Ez abszolút lényeges, mert „az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke” (11. vers). A Szentlélek viszont megtanít bennünket (13. vers). A „nem lelki ember” nem érti meg „mert csak lelki módon lehet azokat megítélni” (14. vers). Pál „útmutatása ebben a levélben napjai gyülekezete számára útmutatás Isten egyházának az idők végéig” (EGW, 332. levél - 1907).

Részt vettem egyszer egy tudományos konferencián. A vita tárgya az volt, hogy a megtérés tapasztalata valós-e. Egyesek azzal érveltek, hogy a keresztyénség és az újjászületés egy mentális mankó, amelyre az emberek támaszkodnak. Csak egyetlen ember állította, hogy a megtérés tapasztalata lehetséges, mivel ismert valakit, aki tudós körökben elismert ember, és aki azt állította, hogy megtapasztalta a megtérést.

Egy keresztény számára azért valóságos a megtérés, mert Krisztus keresztje mindent megváltoztat. Ez a kinyilatkoztatás a Szentlélek meggyőző hatalma által történik meg. Erőt ad nekünk keresztényi életet élni és betölti szívünket reménységgel. Ahogy írva van: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (9. vers).

  
Joseph Kidder, az Andrews lelkészképző professzora kijelentette: „A kereszt a szíve minden közösségnek, és ez a közösség csak a kereszt által mélyül el, és jut el az igazi érettségre. Ez azonban megköveteli az én minden formájának – az önközpontúság, az önigazultság, az önérdek – gyakori és fájdalommal járó megfeszítését, valamit azt a hajlandóságot, hogy sebezhetőek maradjunk a más keresztényekkel való nyílt közösségben” (Majesty: Experiencing Authentic Worship, 97).

Michael W. Campbell, Ph.D.
Fülöp-szigetek