Mai szakasz: 1 Korintus 1

Korinthus ősi városa egy kb. hat kilométer széles földsávon feküdt, amely összekötötte a déli országrészt Görögország többi részével. A város kereskedelmi szempontból stratégiai jelentőséggel bírt. Keleten az Égei-tengerre, nyugaton pedig a Földközi-tengerre nyílt. A város meggazdagodott az ott folytatott kereskedelmi tevékenységek és hajózás következtében. A prostitúció igen elterjedt volt, ezért a várost a szexuális kicsapongás jellemezte. 

Évszázadokkal Pál apostol látogatása előtt a város már lakott volt. Kr.e. 146-ban a rómaiak elpusztították, de Julius Cézár Kr.e. 44-ben újjáépítette a római légiók nyugalmazott veteránjai számára. Ez azt jelentette, hogy nem lakott ott sok őshonos római család, ami egyébként jellemző volt más római városra. Ez lehetővé tette azt, hogy a kereskedelmi szektor sokkal nyitottabb legyen az új ötletekre. Később Augustus Akhája (Görögország déli része) fővárosává tette. Az ősi kozmopolita város sokféle szempontból hasonlított egy mai modern városra. A sok pénz egyes társadalmi rétegek felemelkedését hozta, akiket ki kellett szolgálni sporteseményekkel, partikkal. A szexualitással kapcsolatos elvek és határok szinte megszűntek, az elvilágiasodás folyamata fokozódott.

Pál apostol szokása szerint úgy kezdi levelét, hogy diktálja a szavakat egy meg nem nevezett írnoknak (16:22). Nem ez volt az első levele, amit a városban működő gyülekezetnek írt (5:9). Az a korábbi levél adja az alaphangját ennek a levélnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a Korinthusiakhoz írt első levél tulajdonképpen a második levél, amit Pál a korinthusiaknak írt.

A szövegből kitűnik, hogy Pál őszintén aggódott a korinthusi gyülekezetért. Az első fejezetben rögtön az üdvözlés után (1-3. vers) kifejezi azt a reményét, hogy nem lesz hiányuk semmiféle kegyelmi ajándékban, és feddhetetlenek lesznek „a mi Urunk Jézus Krisztus napján” (7-8. vers). Így inti őket: „ne legyenek közöttetek szakadások” (10. vers). Egyes gyülekezeti tagok külön csoportosulásokba tömörültek. „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” – teszi fel a kérdést az apostol. Arra figyelmeztette őket, hogy ez által „Krisztus keresztje el ne veszítse erejét” (17. vers).

Problémáikra a megoldást, s egyben a levél fő témáját a 18. versben fogalmazza meg: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (18. vers).

Michael W. Campbell, Ph.D.
Fülöp-szigetek