Mai szakasz: Római levél 7

Ez a fejezet folytatja Pál előző gondolatmenetét, ahol leszögezi, hogy vagy a bűn, vagy az igazság szolgái vagyunk. Szándékait gyakran félreértik és helytelenül alkalmazzák, miközben Pál ebben a fejezetben azt írja le, hogy milyen a bűn rabszolgájának lenni.

Pál a házasság törvényén keresztül magyarázza a lelki egységünket Krisztussal. Krisztus nélkül a bűn óemberéhez, a rabszolgatartónkhoz vagyunk  kötve. Azért, hogy egységben legyünk Krisztussal, a bűn óemberének meg kell feszíttetnie (1-4. vers). Krisztus nem fog lelki házasságtörést elkövetni. Rengeteg keresztény képtelen igazi egységben lenni Krisztussal, mert a bűn óembere még részben életben van, de ők mégis úgy gondolják, hogy egységben vannak az Úrral. Isten nem fogja ránk erőltetni magát. Ellenben, ha teljesen átadjuk magunkat Neki, életünket átformáló lelki egységbe fog kerülni velünk.

A kulcs, hogy megérthessük ezt a fejezetet a 14. versben található. Pál ezt mondja: „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.”  A Római levél 7. fejezetének hátralevő része leírja, hogy milyen a bűn rabszolgájának lenni a törvény ítélete alatt. Pál élete illusztrálja ezt: „Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem” (15. vers). Pál bűnös természete még mindig házasságban van a bűnnel, ő szeretné tökéletesen megtartani a törvényt, de a bűnös természete visszatartja, ezért tesz néha olyan dolgokat, melyeket nem szeretne, és nem teszi meg az összes (helyes) dolgot, amit viszont szeretne. Amikor azt mondja: „Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn” (17. vers), akkor úgy érti, hogy a bűn óembere még mindig részese az életének, még akkor is, ha Pál nem szeretné.

A következő versekben leírja harcát azzal, hogy tudja mi a helyes, de részben még mindig a bűn foglya (19-23. vers). Ezek után Pál kétségbeesetten kiált fel: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (24. vers). A nyomorult szó görögül talaiporos, és az Újtestamentumban csak egyetlen egy másik helyen, Jelenések könyvének 3:17-ben található a laodiceabeli gyülekezethez címzett üzenetben. Mi vagyunk a laodiceabeli gyülekezet, és bár közülünk sokan a vakság állapotában vannak, mégis – hitük szerint – egyenlővé teszik ezt az állapotot az igazsággal. Krisztus meg szeretne váltani minket ebből a fogságból, és később látni fogjuk, hogyan teszi ezt Pállal a következő fejezetben. Igazán hálásak lehetünk Istennek, ahogy Pál a 25. versben írja, azért, ami velünk történhet Jézus Krisztus, a mi Urunkon által.

Norman McNulty, M.D.
neurológus, Lawrenceburg, TN, USA

Fordította: Rajki Dávid