Mai szakasz: Római levél 10

Ebben a fejezetben további leírást találunk arról, hogy Pál mennyire aggódik a zsidó nép elveszett volta miatt. Szíve vágya az, hogy megváltásban részesüljenek. Sajnos a zsidók Isten iránti buzgalma nem a Szentíráson alapul, és nincs tudomásuk az igazi, hit általi megigazításról. Megpróbálták létrehozni a saját megigazulásukat, és nem rendelték alá magukat Krisztusnak, amikor Ő kinyilatkoztatta önmagát nekik.  

Pál ezt mondja, hogy „a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására” (4. vers). Ez nem azt jelenti, hogy a törvény érvényét veszítette. Az előző fejezetben az apostol világossá tette ezt, amikor így szólt: „hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róm 8:4). Ez azt mutatja, hogy Krisztus betöltötte a törvényt érettünk, és mi megkaphatjuk az Ő igazságát, ha Rá nézünk, és nem a törvényre. Ezek után idézi 5Móz 30:12-13-at, hogy körülírja a hitet. A gond az, hogy egyesek azt mondják, hogy ők hinnének, ha felmehetnének a Mennybe, és ott meglátnák Jézust. Mások meg azt mondják, hogy ők hinnének, ha saját szemükkel látnák meg a feltámadt Krisztust (5-6. vers). Ezek után bemutatja azt, hogy az igaz hit elhiszi a prédikált Igét, hogy Jézus valóságos, és Isten feltámasztotta Őt a halálból. Szívünkkel hiszünk és teljesen meg vagyunk győződve Krisztus igazságáról, és ezt szánkkal is megvalljuk (7-13. vers). Senki nem vall szégyent, aki nyíltan megvallja Krisztusban való hitét, mert Ő Isten hatalma a mi üdvösségünkre.

Ezek után Pál felhívást intéz a hívőkhöz, hogy prédikálják a békesség evangéliumát azoknak, akik még nem hisznek (14-18. vers). Prédikálókra van szükség, hogy elvigyék az evangéliumot a világnak, és idézi Ézsaiás 52:7-et, hogy leírja azok lábának szépségét, akik az üzenet jó hírét elviszik azoknak, akik még soha nem hallottak róla. Ez a prédikálás hitet ébreszt azok szívében, akik meghallják Isten szavát. A mai evangélistáknak tovább kell prédikálniuk annak az evangélium egyszerűségét és erejét, amely hitre és átalakulásra vezet. Pál azzal fejezi be ezt a szakaszt, hogy idézi Zsolt 19:4-et, hogy bemutassa: a prédikálók szava eljutott az egész földre.

A fejezet utolsó három versében Pál Mózest idézi, hogy bemutassa azt, hogy Isten átvált a zsidó népről a pogányokra, mivel elutasították Krisztust. Minden lehetségest megtett érettük, de sajnos, mint nép engedetlenek és ellenszegülők maradtak.

Norman McNulty, M.D.
neurológus, Lawrenceburg, TN, USA