Mai szakasz: 1 Korintus 9

Miután rengeteg kérdést érint a szexualitástól kezdve az ételekig, Pál emlékezteti a korinthusi hívőket a mozgatórugóra, amelynek viselkedésüket meg kell határoznia. Cselekedeteik mögött az önmegtagadás lelkületének kell meghúzódnia. Ez nagyon fontos, mivel akik saját jogaikat követelik, rosszul járnak el (4. vers). Az egyéni jogok követelése helyett inkább úgy kellene tenniük, ahogy Pál is: „mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé.” (12. vers – új prot. ford.).

A középpontban az evangéliumnak kell állnia. „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (16. vers). Keresztény vezetőként emlékezteti őket, hogy szent felelőssége nem visszaélni hatalmával (18. vers).

A 19-23. versekben Pál apostol rámutat, hogy az igazi vezető szolgálatközpontú. Az ilyen szolga lelke alakítható és alkalmazkodó, mert a szolgálat nem a vezetőről szól, hanem Jézusról! „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (22. vers).

A Pál apostol által leírt szolgálat és önfeláldozás lelkülete volt az, ami megmutatkozott William A. Spicer-ben, a Generál Konferencia korábbi elnökében. Talán sok adventista számára ismeretlen, hogy egyházunk történelmének egyik legszokatlanabb Generál Konferenciai ülésére 1922-ben került sor. Az egyházban afelett kívántak dönteni, hogy újraválasszák-e A. G. Daniellst a Generál Konferencia elnökévé, vagy pedig W. A. Spicer kapja ezt a megbízást, aki – noha részt vett az ülésen – megígérte feleségének, hogy nyugdíjba vonul. Az egyik leglenyűgözőbb dokumentum az adventista történelemben a levél, amelyben feleségének magyarázza, hogyan is lett mégis ő a Generál Konferencia elnöke. E szavakkal zárja írását: „Isten országában nincsenek tiszteletbeli posztok, csak szolgáló pozíciók.” E szavak fényében kell élnünk, ha a kereszténység igazi önmegtagadó lelkületét keressük.

Zárásképp Pál apostol arra hív, hogy magatartásunk legyen „mindenben önmegtartóztató” (25. vers). Ha fontossági sorrendünk helyes, akkor hajlandóak leszünk a szolgálatnak alávetni magunkat (27. vers). Így érhetjük el az egyensúlyt, ami indítékainkkal kezdődik, és átformálja életünk minden területét Krisztusban.

Michael W. Campbell, Ph.D.
tanársegéd, történelem és teológiai tanszék

Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet

Fülöp-szigetek

Fordította: Kóczián Ágnes