A
megosztott gyülekezet olyan, mint a méreg. Az ilyen megosztottságok a „testi”
természet jelzői és nem Isten Szentlelkének jelenlétét tükrözik (1-4. vers).
Pál apostol elismeri, hogy minden gyülekezeti tag növekedésben van. A
megosztott gyülekezetet tejjel kell táplálni és nem kemény eledellel (2. vers).
Minden szűklátókörűség az ember testi természetének a gyümölcse. Ellen White
élete folyamán óvott az ilyen állapottól. Szerinte a kritizáló lelkület nagy
károkat okoz a gyülekezeten belül. Ami még ennél is rosszabb, hogy az ilyen
szélsőséges magatartás meggátolja azt, hogy az igazság eljusson másokhoz. Az
adventistáknak semmiképpen sem kell mások lelkiismeretének lenniük (Historical Sketches, 211-212. oldal).
„Aki maga követ el helytelenségeket, az
gyanúsít mást ugyanezekkel. Azzal próbálja elrejteni vagy mentegetni a szívében
rejtőző gonoszságot, hogy vádaskodva mutogat másra. Hiszen az ember bűn által
ismerte meg a rosszat. Az első emberpár, alighogy bűnbe esett, máris egymást
vádolta. Az emberi természet azonnal erre adja magát, amikor nem Krisztus
kegyelme vezeti” (Gondolatok a hegyibeszédről.
Budapest, 1993, Advent Kiadó 111. oldal)
Az
egyház mindenek felett Istené. Ez az, amit az apostol világossá tesz, amikor
arra emlékeztet, hogy „Isten adja a
növekedést” (6. vers). Minden dicsőség Istené, de amikor a dolgok nem
működnek, személyesen kell felelősséget vállalnunk magunkért és nem kell
megpróbálnunk másokat helyreigazítani. Végül „mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint” (8. vers).
Befejezésül Pál az épület hasonlatát alkalmazza (9-10. vers).
Ami a leginkább számít az az, hogy „más
fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus
Krisztus” (11. vers). Minden gyülekezeti széthúzásnak egy a magyarázata:
Jézus hiánya. Ez a lényeg. Ez az alap. És ez az, ahogyan minden ember
megpróbáltatik (12-15. vers). Végkövetkeztetésként Pál ezt kérdezi: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma
vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” (16. vers). Miközben sokan
ezt a szöveget az egészséges életmóddal hozzák kapcsolatba, a valódi
összefüggés Jézus központi szerepe a hívő ember életében. Amikor tényleg meglátjuk
Jézust, minden más bolondságnak bizonyul (19. vers). Semmink sincs, amivel
kérkedhetnénk (21. vers). Semmi lelki előnyt nem igényelhetünk magunknak, mivel
mindnyájan a Jézus Krisztuséi vagyunk.
Michael
W. Campbell, Ph.D.
Fülöp-szigetek
Fülöp-szigetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése