2015. március 21., szombat

Mai szakasz: 1 Korintus 7

Az apostol a házassággal kapcsolatos alapelvekről beszél. A szexualitást mindig egy szeretettel teljes házassági kötelék keretei között kell tartani. (2-5 vers). A házassági eskü szent, és minden körülmények között szentnek kell tartani. A válást el kell kerülni, még akkor is, ha az egyik fél nem hívő. „Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?” (16. vers).
                                             
Ahogy a keresztény üzenet újabb és újabb területekre jutott el, a körülmetélés kérdése gyakorta felmerült. A zsidó keresztények számára a körülmetélés identitásuk szerves része volt, de ahogy a kereszténység újabb területeket ért el, a körülmetélés minden hívő férfira való kiterjesztésének fontosságáról alkotott nézet gyökeresen átalakult. Egyre inkább úgy gondolták, hogy ez nem szükséges a nem zsidó származásúak esetében. Ez vezetett az őskeresztény egyház életének első komoly válságához. A legtöbb konzervatív tudós véleménye szerint Pál Első Levele a Korinthusiakhoz az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 15. fejezetében leírt egyházi tanácskozás után íródott. Ez a tanácskozás hosszasan tárgyalta a körülmetélés kérdését, ami rendkívül fontos volt a korai egyház életében. Ezek a korai keresztények messze nem voltak tökéletesek, és ez szükségessé tette, hogy a vezetők komoly tanácskozás keretében tárgyaljanak meg különböző kérdéseket annak érdekében, hogy az egyházat egyben tartsák, és így ne szakadjon különálló csoportokra. 

Pál megerősíti, hogy „A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása” (19. vers). A válság közepette sürgeti olvasóit, hogy emlékezzenek elhívatásukra (20. vers), és hogy Jézus Krisztus áldozatának köszönhetik szabadságukat: „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái” (23. vers). Amikor a gyülekezetben konfliktushelyzet alakul ki, fontos, hogy emlékezzünk küldetésünkre. Ha ezt nem tudjuk komolyan megtenni, akkor ez azt jelenti, hogy levettük tekintetünket Jézusról. Végül is nem Jézus az Egyetlen, Aki értelmet ad a küldetésünknek?

Michael W. Campbell, Ph.D
tanársegéd, történelem és teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet
Fülöp-szigetek
Fordította: Liebhardt László


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése