Pál azt tervezte, hogy harmadik missziós
útján eléri Rómát (ApCsel 19:21). Elment Antiókiába, Athénbe, Korinthusba és
Efézusba, a Földközi-tenger partjának legnagyobb városaiba, de Róma volt a
legnagyobb az összes közül. Nem jutott el hamar Rómába, ugyanakkor hatalmas
munkát végzett el út közben. Efézusban írta meg, könnyek között, két levelét a
korinthusiaknak, kifejezve aggodalmát érettük (1Kor 2:4). Úgy döntött, hogy
hosszabb időt tölt Efézusban, mert új evangelizációs lehetőségek adódtak (1Kor
16:9). Ebben az időben tört ki a Demeter által vezetett lázadás (ApCsel 19:
21-41), ezért Pál Macedóniába ment (ApCsel 20:1). Filippiben találkozott
Titusszal, aki azzal a jó hírrel érkezett vissza Korinthusból, hogy Pál levele
jó visszhangra talált a gyülekezetben (2Kor 7: 6-10). Végül eljutott az apostol
Korinthusba, ahol három hónapig tartózkodott, mielőtt újra tovább utazott volna
(ApCsel 20: 2, 3). Innen írta levelét a rómaiaknak. Nagy várakozással tekintett
római látogatása elé.
Pál vissza akart hajózni Korinthusból
Jeruzsálembe előbb, de megtudta, hogy merénylet készül ellene, ezért úgy
döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza (ApCsel 20:3). Egy hetet töltött
Lukáccsal Filippiben, majd Troásba ment, ahol egy késő estébe nyúló prédikáció
közben feltámasztotta Eutikhust (ApCsel 20: 7-12)! Reggel a férfiak felszálltak
egy Assusba induló hajóra, de Pál úgy döntött, hogy gyalog megy tovább. Kis
időt nyert ezáltal az elmélkedésre és imádkozásra. (Lásd: Az Apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 257. oldal).
Pál utolsó jeruzsálemi útja c. fejezet.). Miután visszatért a hajóra,
Miletusban kötöttek ki, 50 kilóméterre Efézustól. Onnan üzent a véneknek, hogy
jöjjenek el, és találkozzanak vele. Amikor eljöttek, az apostol ezt mondta
nekik: „Tudjátok, hogy bizonytalankodás
nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak
titeket nyilvánosan, és házról házra járva is” (20. vers), „bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam,
amit Isten nektek üzent” (27. vers – ERV-HU). Így figyelmeztette őket: „még közöttetek is lesznek olyanok, akik
téves és eltorzított dolgokat tanítanak, és ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket
eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket… Ezért vigyázzatok”
és védjétek az egyházat (30-31. vers – ERV-HU). Aztán így szólt hozzájuk: „Viseljetek gondot azért magatokra és az
egész nyájra, melyet Jézus tulajdon vérével szerzett” (28. vers).
A nagy apostol az Újszövetség leírása
szerint, a vének két funkciójára összpontosított. Az első a tanítás, az Ige
hirdetése, (1Tit 1:5, 9), így a nyáj lelkileg növekszik, és nem tévelyedik
el. A második, hogy vezessék a nyájat (ApCsel 20:28), azaz, hogy pásztorolják a
nyájat, bölcsességgel és hozzáértéssel, utalva ezzel a pásztorolás és a
felvigyázás szolgálatára a mai lelkipásztorokra vonatkozóan is, amely a vénekre
is érvényes. Ezeknek a feljegyzéseknek sok olvasója vezető szerepet tölt be helyi
gyülekezetekben. Ne feledjétek hát nagy felelősségeteket: legyetek az Ige
tanítói, és a nyáj pásztorai. Ez két legfontosabb felelőssége a
lelkipásztoroknak és a véneknek az egyházban. Ez az, amit Pál tett, és hogy
szerették őt a gyülekezetekben! (ApCsel 20:36-38)
Ron E. M. Clouzet
az Ézsak-amerikai Divízió Evangelizációs
Intézetének igazgatója
az Andrews egyetem teológia és missziológia professzora
Fordította: Liebhardt
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése