2015. február 5., csütörtök

Mai szakasz: Apostolok cselekedetei 7

Figyeljük meg a párhuzamokat István kihallgatása és Jézus kihallgatása között, amely csak néhány héttel korábban történt. Jézust is és Istvánt is a főtanács elé hurcolták, ugyanabba a terembe. Mindkettejüket istenkáromlással vádolják. Mindkét esetben hamis tanúk hazudtak a bírák kérésére. Mindkettejüket arra kérték, hogy kérdésekre válaszoljanak.

Jézus hallgatott. „Mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézs 53:7). Csak akkor, amikor a feldühödött fűpap ezt kiáltotta: „Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?” – válaszolt, hogy „Te mondád” (Mt 26:63-64). Erre a főtanács halálra ítélte.  

István viszont nem hallgatott. Egy prédikációt tartott Izrael népének a történelméről. Elmondta, hogy a zsidók mindig ellenálltak a Szentléleknek, és azt mondta a vádolóinak, hogy ők is hasonlóképpen tesznek. Azzal vádolta a bíráit, hogy megölték a Messiást, akit vártak.

A vallásos vezetők példája szolgáljon figyelmeztetésként, hogy milyen hamar megváltozhatunk, ha elfordulunk a Szentlélektől. Jézus kihallgatásánál a vallásos vezetők nem merték meghozni a halálos ítéletet Róma engedélye nélkül. István kihallgatásánál „amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene... hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték” (ApCsel 7:54, 57-58).

Hasonlítsuk össze ezt az istenfélő zsidó tömeg reakciójával, akiket Péter egy az Istvánéhoz hasonló prédikációjában azzal vádolt, hogy keresztre feszítették Jézust. „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg..!” (ApCsel 2:37-38). A „szíven találásnak” kétféle – egymástól nagyon eltérő – hatása is lehet: megtérés vagy gyilkosság.

Drága Istenem! Tartsd nyitva az én szívemet a Te Szentlelked előtt, hogy soha ne álljak ellene a kérlelő hangodnak! Amikor Szentlelked meggyőz engem a bűnről, és szíven talál engem, segíts, hogy az én válaszom ne az legyen, hogy bedugom a fülemet, hanem bűnbánattal essek a térdemre! Ámen.

Andrew McChesney

az Adventist Review hírszerkesztője

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése