Korinthusban rivális misszionáriusok
próbálták tévútra vinni a gyülekezeti tagokat. Pál – mint a gyülekezet alapító
lelkésze – nagyon aggódott, hogy sikerül elhitetniük őket, ezért konkrétan
beszél a hamis tanítókról, akiket „fő-fő apostoloknak” nevez. „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga
álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és
eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől” (3. vers). Intette őket,
nehogy higgyenek bárkinek is, aki „más
evangéliumot” hirdet, mint amit Pál először tanított nekik.
Úgy tűnik, Pál általában nem fogadott el
anyagi támogatást a gyülekezetektől, ahol misszionáriusi munkát végzett. Miután
elmagyarázza ezt az elvet a 9. fejezetben, itt újra megismétli. Bár joga volt
ilyen fizetséghez, ő úgy döntött, nem fogad el senkitől pénzt, mégpedig azért,
hogy ingyen ajánlhassa fel az evangéliumot mindenkinek (1Kor 9:18); és ne
érezze senki kötelességnek a támogatást a gyülekezeti tagok közül. Így vall
erről: „rajta voltam és rajta is leszek,
hogy semmiben se legyek terhetekre” (9. vers).
A pásztor szerepe az, hogy védelmezze juhait.
Ennélfogva tehát természetes, hogy Pál szívében azonnal feltámad a pásztori
ösztön, amint veszélyt érzékel. Eszembe jut egy eset még abból az időből,
amikor kezdő lelkipásztor voltam. Egy helyi szekta vezetője bejött a
gyülekezetbe, és hamis tanításokat tartalmazó szórólapokat kezdett osztogatni a
folyosón. Elsétált mellettem, és még több emberrel igyekezett szóba elegyedni.
Azonnal késztetést éreztem, hogy szembeszálljak vele, és megkérjem, hogy ne
osztogasson több lapot. Mivel nem tett eleget a kérésemnek, fel kellett
szólítanom, hogy távozzon. (Soha többé nem jött vissza.)
A 16. verstől a fejezet végéig Pál ismét arra
kéri a korinthusi gyülekezet tagjait, hogy fogadják el őt, és dolgozzanak
együtt vele, miközben ő igyekszik szembenézni a kihívásokkal. Az „esztelen
beszéd” után, amiben elismeri saját „esztelenségét”, Pál felsorolja a
megszámlálhatatlan nehézséget és próbát, amin keresztülment.
A szolgálat mindig személyes áldozatot
követel. Pál feljegyzése azt bizonyítja, hogy az evangélium ügye teljes
odaszánást igényel.
Michael W. Campbell, Ph.D
tanársegéd, történelem és teológiai
tanszék
Nemzetközi Adventista Felsőoktatási
Intézet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése