Mai szakasz: Filippi 1

A Filippibeliekhez írott levelében Pál missziós beszámolót tart munkája előmeneteléről, és megköszöni a gyülekezetnek azt, hogy befogadták az evangéliumot, és hogy aktívan támogatták szolgálatát (5. vers).

Pál először Kr. u. 49-ben, második missziós útja alkalmából prédikált Filippiben. Ezt a levelét viszont akkor írta, amikor Kr.u. 60-ban vagy 61-ben Rómában börtönben volt, és arra várt, hogy megjelenjen a császár előtt. Házi fogságában szabadsága volt arra, hogy megossza az evangéliumot mindenkivel, aki meglátogatta őt (14. vers).

Annak ellenére, hogy börtönben íródott, az egész Filippi levél az örömre összpontosít. Az „öröm” kifejezés különböző formában 16-szor szerepel a levélben. Figyeljük meg különösképpen a 18. verset, ahol Pál kifejezi örömét abban, hogy az evangélium hirdettetik sanyarú körülményei ellenére is.

Tudok-e örülni akkor, amikor a körülményeim nem a legkedvezőbbek, vagy ami ennél is rosszabb, életveszélyesek? Mi történik az örömömmel, amikor hamisan megvádolnak, vagy üldöznek Jézusért, vagy az evangéliumért szenvedek? Tudsz-e örülni ilyen körülmények között? Egyeseknek közülünk könnyebb beszélni erről, mint megvalósítani. Miközben a boldogságnak lehet egy külső dimenziója, amely a külső körülményektől függ, belső örömet tudunk megtapasztalni akkor is, amikor a körülményeink kellemetlenek. 

Pál azt üzeni a gyülekezetnek, hogy ne engedjék meg, hogy ezt az örömet bárki is ellopja. Abban is bizonyosak lehetünk, hogy bármivel is szembe kell nézzünk ma, Isten hűséges. Jézus Krisztus be fogja fejezni bennünk a megváltás munkáját, amelyet Isten elkezdett (6. vers). Nem vagyunk egyedül keresztény vándorutunkon. Micsoda bizonyosság!!!

Bárcsak elmondhatnánk Pállal együtt: „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség” (21. vers). Krisztus volt Pál állandó örömének a titka és forrása. Legyen Jézus a mi örömünk forrása is a mai napon!

Edward A. Appollis 
Helderberg Főiskola
Dél-Afrika