Mai szakasz: 2 Korintus 12

Pál a 12. fejezetben egyes szám harmadik személyre vált. „Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt … elragadtatott a harmadik égig.” Egyértelműnek tűnik, hogy Pál saját magáról beszél, különösen ismerve ellenfelei dicsekvéseit, amely megmagyarázza vonakodását attól, hogy közvetlenül beszéljen látomás-élményéről. Hogy alázatos maradjon titokzatos módon „tövis adatott” a testébe, hogy – ahogy írja - „el ne bizakodjam” (7. vers) Könyörgései közepette ígéretet kapott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (9. vers). Valamilyen gyengeség mindannyiunkban megtalálható. Ezért „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (10. v.)

Pál utal rá, hogy szeretne visszatérni a korinthusi gyülekezethez harmadik alkalommal is. Ahogy korábban is, biztosítja őket, hogy nem lesz terhükre, „mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek” (14. vers).

Sajnálatos módon Pál attól fél, hogy néhányak szerint ő nem más, mint ravasz ember, aki csellel fogta meg a híveket (16. vers). Pedig minden, amit tett az a „ti épülésetekre” szolgált (19. vers). Mennyire reméli, hogy visszatérésekor nem talál viszálykodást, irigységet, haragot, rágalmazást a hívők között (20. vers)!

Úgy gondolom, Isten is reméli, hogy nem talál viszálykodást és rágalmazást népe között ma!

Michael W. Campbell, Ph.D.
tanársegéd, Történelem és Teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet
Fülöp-szigetek

Fordította: Kóczián Ágnes