A hitből való életről
szóló utolsó elmélkedésében, amit az 5. fejezet 13. versében kezdett el Pál, egy
olyan közösségnek a képét vázolja fel, amilyennek az egyháznak kellene lennie
Krisztus testeként. Erre az üzenetre a galáciabelieknek nagyon nagy szükségük
volt. A galáciabeli hívők közössége, ahogy ma is sok egyház, korántsem
teljesítette Isten az egyháznak szánt céljait. A megtérő pogány férfiak
körülmetélkedéséhez való ragaszkodás mögött egy kritikus és ítélkező szemlélet
rejlett, ami rombolóan hatott az egyáz lelki életére. A helyzet annyira
elmérgesedett, hogy Pál figyelmeztette őket: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek
egymást” (Gal 5:15).
Ahelyett, hogy egy olyan
közösség legyenek, ahol csak a legrátermettebbek élik túl, Pál azt mondja, hogy
az egyháznak olyan helynek kell lennie, ahol azok, akiknek küzdelmet jelent
keresztényi életet élni, támogatást, reményt, szeretetet és felépülést
találhatnak, ha elesnek (1. vers). Az egyetlen mód, hogy ez a hozzáállás mások
irányába megjelenjen az, ha felismerjük, hogy mi sem állunk a bűn vagy a
kísértés felett (1b. vers). Végülis senki nem méltóbb közülünk a másiknál. Mind
bűnösök vagyunk, teljesen Krisztus megbocsátásától és kegyelmétől függünk (3.
vers). Így tehát hogy ne ajánlhatnánk fel másoknak azt, amit Krisztus nekünk
adott (vö. Gal 5:2, Róma 3:32-26, Mt 18:23-25)? El tudod képzelni, milyen hely
lehetne az egyház ma, ha ez valósággá válna? Olyan, ahol „jót tennénk mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a
hitben” (10. vers).
Pál egy, a galáciabeliekhez
intézett utolsó felhívással zárja a levelét, hogy álljanak szilárdan az
evangéliumért. Azt mondja, hogy nem a körülmetélkedés – vagy éppen az attól
való eltekintés – a legfontosabb, hanem a feltámadt Krisztus átformáló ereje,
ami átalakítja az emberek szívét és életét (15. vers). Ebben a reményben Pál
utolsó szava a galáciabeliekhez ugyanaz az áldással teli szó, mint amelyikkel
kezdte a levelét: kegyelem. Bárcsak átélnénk és megosztanánk ugyanezt a
kegyelmet mindazokkal, akik ma keresztezik az utunkat!
Carl P. Cosaert
Walla Walla Egyetem
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése