2015. április 1., szerda

Mai szakasz: 2 Korintus 2

Pál azzal kezdi ezt a fejezetet, hogy emlékezteti a korinthusi híveket az irántuk érzett „igen erős szeretetére” (4. vers). Utal arra a „sok könnyhullatással” írt rövid levélre, amit valószínűleg a két korinthusi levél közötti időszakban írt. Pál, aki szívében lelkész, arra bátorítja őket a megpróbáltatásaik és konfliktusaik közepette, hogy szeretettel forduljanak azok felé, akik bűnbe estek és kiigazításra szorulnak, nehogy bánat és elkeseredés legyen úrrá rajtuk (8. vers). Az apostol Titusz iránti aggodalmának ad hangot a továbbiakban, akit látni szeretett volna, mielőtt elindul Macedóniába, de nem találkozott vele (13. vers). Ők ketten együtt, egy csapatként szolgáltak Pál korábbi missziós útjain.

Az én kedvenc részem ebben a fejezetben Pál hálaadásának leírása a korinthusi hívekért. Ahogy mondja, minden, amit teszünk, Krisztus körül forog, és hívőként elismerjük és felemeljük Őt, mintha egy róla szóló felvonuláson lennénk. Krisztus az, aki rajtunk keresztül kiárasztja az Ő ismeretének illatát, bárhova is megyünk. Pál arra emlékezteti őket, hogy mi Krisztus Isten számára felajánlott áldozatának jó illata vagyunk, miközben azokért dolgozunk, akik megtartatnak, és azokért, akik elvesznek (14-15. vers).

Jelenleg a Fülöp-szigeteken szolgálok misszionáriusként, és új lakóhelyünkön a csodálatos illatokat szeretem a legjobban. Amikor ideköltöztünk, a gyerekeimnek nagyon hiányzott a megszokott otthonuk. A kisfiam különösen nehezen fogadta el a helyzetet, de eljött a pillanat, amikor odajött hozzám, és így szólt: „Tudod, apa, mit szeretek az új otthonunkban?” Azt válaszoltam, hogy nem, de kértem, hogy mondja el. „Azt szeretem, hogy egy igazi dzsungelben élünk!” Azonnal tudtam, mire utal. Közvetlenül az épület mögött dús lombú banánfák állnak, a házunk pedig egy hatalmas mangófa alatt épült. Ez különösen tetszik a gyerekeknek! Körülöttünk pedig mindenhol trópusi virágok illatoznak, és gyümölcsök érnek. Minden nap hálát adunk Istenünknek ezért a sok szépségért.   

Az iskola területétől nem messze van egy szemétdomb is. Amikor a közelében vagyok, rögtön eszembe jut Pál apostol utalása a jó illat ellentétpárjára: „ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?” (16. vers – új prot. ford.). Nem nehéz megállapítani a különbséget a szemétdomb bűze és a virágok illata között. Ezért tanácsolja Pál, hogy legyünk élet illata, vagy élet forrása azok számára, akik hisznek, s akik elfogadják Jézus megváltását.


Michael W. Campbell, Ph.D
tanársegéd, történelem és teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet
Fülöp-szigetek
Fordította: Kóczián Károly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése